Alkoss! Gyógyszer rosszkedv ellen
Időnként előfordul, hogy napjaink langyos rutinba fulladnak.
Nincs semmi különleges probléma, mennek a dolgok a maguk útján. Tele vagyunk elvégzendő feladatokkal, valahogy mégis olyan üres, szürke minden!
Hiányzik valami izgalom, szenvedély, de valahogy ahhoz sincs kedvünk, energiánk, hogy egy lépést is tegyünk valami kaland felé.
Ilyenkor jól jön egy kis „kézműveskedés” !
Nem baj, ha úgy tudtad, nincs kézügyességed!
Rengeteg technika közül választhatsz, képekkel illusztrált leírásokkal. Biztos, hogy egy kis keresgéléssel mindenki találhat kedvére valót!
Csodálatos, színes képekkel illusztrált könyvek vannak, érdemes benézni egy-egy könyvesbolt kreatív-hobbi polcaira! Ne hidd, hogy ez gyerekes!
Persze, szerencsés vagy, ha van a környezetedben nagyobb gyerek, és vele „barkácsolsz”, mert a lelkesedése pillanatok alatt megfertőz!
Megteheted viszont kedvtelésből, magadért is!
Lehet, hogy most nincs igazán kedved ilyesmibe kezdeni, de hidd el, néhány gyönyörű könyv, vagy magazin végigböngészése meghozza az ihletet, beindítja a kreativitásodat!
A sikerélmény, egy-egy szép tárgy megalkotása, pedig örömmel, energiával tölt el!
Észrevétlenül visszatér a lelkesedés, energia a mindennapjaidba, és életed más területeire is jótékony hatással lesz!
Talán találsz egy új hobbit, ami megnyugtat, és feltölt!
Észrevétlenül megoldódnak a gondjaid, és sokkal több nyugalom és öröm költözik az életedbe! Már nem csak a problémáidon rágódsz egész nap, a figyelmed egy részét az alkotás köti le. Nem véletlenül alkalmazzák ezt terápiás jelleggel is!
Félre rosszkedv, félre klimax, félre depresszió!
Ne gyógyszert keress, hanem egy új technikát!
Lelkesítőbb a dolog, ha az alkotáshoz célokat is keresel! Pl: lakás díszítés, ajándék, vagy ha nagyon bele jöttél, el is adhatod az alkotásaidat!
Így a hobbid a közérzeteden kívül a pénztárcádon is javít!
Az interneten is találhatsz olyan oldalakat, melyek segítenek az értékesítésben, és ötleteket is meríthetsz innen!
Az én ajánlatom : http://www.meska.hu
Jó szórakozást!
Szia Zita!!
Nagyon tetszik amit írtál, és tényleg hatásos szer az alkotás. Én elmélkedéseim szüneteiben rajzolok deviantartra, ahová lányom kedvéért regisztráltam. Kiváló mulatság, és nem az a lényege, hogy zseniális alkotások készüljnek, hanem maga a rajzolás öröme, és az anya-lánya kapcsolat ezen keresztül is. Ráadásul egy egy kép megszületése után jobban száguldoznak a gondolataim. Gratulálok a cikkedhez!! 
Szia Mónika!
Nagyon izgalmas a hozzászólásod!
Írnál még az anya -lánya kapcsolatról,az alkotás tükrében?
Hogyan működik? Közös rajzolás, vagy inspiráció?
Nagyon tetszik az ötlet!
Szia Zita!!
Kiskorukban naponta kézimunkáztunk, és nem mondom, hogy néha nem fáradtam el ettől, de tudtam, hogy szükség van erre. Most a nagyobbik elképesztő fantáziadúsan rajzol,deviantarton elsősorban,ahol sok barátra talál ezáltal, sokat olvas, a kisebbik ékszereket készít időnként, és zenél. És egyik sem szereti az iskolát! 
A blogom illusztációinak egy részét Süti-lányom alkotja, és várja a következő témafelkéréseket. 
Mi a kedvenc alkotó-tevékenységetek?
Egyszerűen működik, alapja az egymásra hangolódás. Két nagylányom van, és sosem volt szülő-kamaszgyerek konfliktus közöttünk. Engem érdekel, ami őket, és fordítva is. Persze csak addig a mértékig, amig “beengednek” a világukba.
És nálatok miként van ez? Úgy tudom kicsi, és nagy gyermeked is van.
Jó
)
)
érzés lehet, amikor a lányod készítette illusztrációt teszed fel a blogodba, és neki is amikor felkéred egy-egy témával!
Micsoda lehetőségeket rejt az internet!
Én eredetileg óvónő vagyok, így az életemnek fontos része az akkor ” barkácsolásnak” nevezett tevékenység, ami gyűjtő fogalom, és minden kreatív technika belefér.
Egyetemista és középiskolás nagy fiaim vannak.Kicsi korukban a közös játék egyik válfaja volt a “barkácsolás”.Igyekeztem minden új technikát kipróbálni velük is.
Az elmúlt években aztán háttérbe szorult, és teljesen ki is maradt az életünkből ez a dolog!
Más területen dolgoztam,”felnőtt” embernek meg ugyebár nincs ideje ilyesmire!:)
Ezért is született ez a cikk, mert tudom, hogy kell a biztatás.
A kicsi fiam másfél éves, így hamarosan újra éljük a közös alkotás örömét. A “lengőfirka ” már jól megy, anya megkaparintott füzeteibe!
Ma már rengeteg csodaszép könyv van a témában, szerintem megyünk majd végig mindegyiken, – gyakorlatban!
Köszönöm az írásodat Mónika!
Zita!
Remekül néz most már ki az oldalad!
Csak folytasd tovább az igazán értékes tartalommal való feltöltő tevékenységedet!
A technikai feladatok után, a tartalom kap nagyobb hangsúlyt, ez nemsokára látszani is fog!
Kedves Zita!
Szerintem ilyen nincs, hogy “nincs kézügyességem”: Mindenkiben ott rejtőzködik a tudás. Van aki rajzolni, kézimunkázni, barkácsolni, varrni stb.tud. Négy unokám van és tudok, varrni, hímezni, kötni, subázni csak pont a rajzolással voltak gondjaim. A festés az elég jól megy.
Olvastam valahol, hogy van egy 4 napos intenzív rajztanfolyam. Pár évvel ezelőtt jelentkeztem, és el is végeztem sikeresen. Ott megtanítottak jobb-agyféltekés rajzolásra. Mindenkinek, aki kedvet érez és úgy érzi nem tud rajzolni végezze el.Azóta nincs gondom, ha az unokáim kérnek, hogy
“mama” rajzolj valamit nekünk. Igenis képesek vagyunk mindenre, csak hinni kell magunkban és elő kell hozni a bennünk rejlő tudást.
Szeretettel:Maca
Kedves Maca!
Én is olvastam már a jobb-agyféltekés rajzolásról. Nagyon jó dolog!
Hozzám inkább változatos technikákkal végzett “kézműveskedés” áll közel. Szeretek új dolgokat kipróbálni.
Gratulálok a négy unokádhoz!
Szeretettel: Zita