A Camino titkai. Ösvény a végtelenbe…
„Spanyolország északi részén van egy híres, évszázadok óta ismert zarándokút, amelynek Santiago de Compostela Camino a neve. Azt mondják, hogy a Camino, – az út – közvetlenül a tejút alatt húzódik azon ősrégi vonalak mentén, amelyek a fölöttük ragyogó csillagrendszerek energiáját tükrözik vissza …
A Santiago Caminót több ezer éve járják szentek, bűnösök, hadvezérek, az élet számkivetettjei, királyok és királynők. Aki vállalkozik rá, az a legmélyebb spirituális értelmet, és a Mélyénnel való konfliktusainak megoldását kutatja… „
Az idézet Shirley Maclaine, Camino című könyvének bevezetőjében olvasható.
/Édesvíz 2007/
Ez a különleges zarándokút vonzza a világ minden tájáról érkező, a legkülönbözőbb korú és élethelyzetű embereket.
Közös bennük, hogy mindannyian azt a misztikus élményt keresik, mely önmagukhoz vezet, és meg is találják!
Shirley Maclaine az ünnepelt színésznő a hatvanas éveiben járva tette meg az utat, és írta meg személyes, kísértéssel és megvilágosodással megélt fantasztikus kalandjait.
A Caminó mindenkinek mást nyújt, személyes és egyedi felismerésekkel. ! Paulo Coelho ismert író szintén könyvben örökítette meg élményeit, és bár mindketten mély lelki beállítottságúak, gyökeresen másképp élték meg az út csodáját!
Az út Franciaországból indul, és Spanyolországban ér véget.
Napi 20-30 km-es szakaszokban nagyjából egy hónap alatt járható be a kb. 800 km.
Totális gyalogtúra, a legelemibb turista felszerelésekkel, minimalizált emberi szükségletekkel.
Elsősorban nem a test kényelmét szolgálja, hanem a lélek felemelkedését, sorsokat formáló élményekkel.
Csodálatos tájakon keresztül vándorolva, ősi korokat idéző egyszerű szálláshelyek várják a zarándokokat.
Érdemes előre felkészülni, főként lelkileg, de fizikailag is! A zarándokoknak nincs szükségük térképre, sárga nyilak és kagylók, – az út jelképei- mutatják az irányt!
Az élet leegyszerűsödik, az idő kortalanná válik és az ember hirtelen egy másik valóságban találja magát. Ott ahol valódi boldogsággal tölt el a hajnal, vagy egy korty tiszta víz!
Az út végén rituálisan elégetik az elnyűtt zarándokruhát, megélve ezzel a totális újjászületést!
Az ember maga mögött hagyja elnyűtt gondjait, hibáit és az út tanulságaival gazdagodva, más értékrenddel tér vissza a saját életébe!
Aki egyszer megtapasztalta azt a végtelen szabadságot, és hitet a gondviselésben, amit itt megélhetett az csak ezekkel a kincsekkel akarja folytatni az egész hátralévő életét.
Én is készülök erre az útra, bár kisfiam születése ezt most messzebb tolta a jövőbe. Viszont soha nincs késő, a Caminó évszázadok óta várja vándorait.
Ha Te is érzed a hívását, ne habozz, kalandra fel!








Ez gyönyörű….lenne kedvem hozzá!
Van camino lap is,találhatsz magyar útleírásokat. Engem nagyon vonz!
Köszönöm, Zita!
Nagyon el tudom képzelni magamat egy ilyen úton……
Szia Zita, olvastam én is a könyvet, és tudom, hogy eljön az a pillanat, az az idő, amikor útra kelek
Anikó! Akár csapatot is szervezhetnénk, de tudom, hogy a Caminó nem erről szól! Azért hátha ott is találkozunk!