45.”Ahhoz, hogy kapcsolata izgalmas legyen, érzelmileg vállaljon kockázatot”
Amikor a kapcsolatunk rutinná, unalmassá válik, amikor ugyanazok a sémák ismétlődnek és nincs benne izgalom, energia, akkor biztosak lehetünk benne, hogy fontos dolgunk van! Valamit elmulasztottunk! A helyzetet nem külső cselekvésekkel, élményekkel kell orvosolni! Az ellaposodott kapcsolat nem az együtt töltött idő törvényszerű velejárója! Annak a jele, hogy valami létfontosságú információt visszatartunk!
Valamit nem merünk szóba hozni, mert félünk a konfliktustól, attól, hogy társunkat megbántjuk, hogy tönkre tesszük a kapcsolatunkat. Az eltitkolt dolog pedig már el is kezdte a kapcsolat aláásását. Nem lehet megkerülni, mert még több kárt okozva bukkan előbb -utóbb a felszínre. Ha vállaljuk, és kimondjuk mi az ami zavar, még ha ellenállásba ütközik is, életet visz a kapcsolatba,és az újra növekedésnek indul.
Kérlek mond el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
Titkokra mindenkinek szüksége van. A titok az emberi létből ered, hisz bármennyire is törekszünk saját magunk megismerésére, lehetetlenségre vállalkozunk. És ebből a hiányosságunkból kifolyólag mást sem tudunk megismerni igazán. A kapcsolatok dinamikája épp addig pozitív, lelkesítő erejű, míg egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk magunkban és társunkban egyaránt. Amíg hajt a megismerés vágya. Amíg figyelem van, addig nincs ellaposodás. És a folyamatos figyelem az érdeklődés fenntartásával érhető el. Ezért én azt mondom, ne féljünk a titkoktól, fel lehet őket használni jó célok érdekében!
Persze a cikk írója nem erről a típusú titokról beszél, tudom én ezt jól. A cikkben leírt helyzetet én inkább a kommunikáció elapadásának írnám le. Mindig van mit közölni a másikkal, de sokszor előfordulhat, hogy a szavak nem felelnek meg a valóságnak. Kommunikálni nagyon sokféleképpen lehet, a gesztusok nyelvén is. Milyen jó ha azt mondhatjuk: “Szavak nélkül is megértjük egymást!”, és megszorítják a kezünket.
Szia Viki, köszöntelek közöttünk!
Köszönöm az értékes hozzászólásodat.Az a bizonyos “titok” valóban fontos összetevője a jó kapcsolatnak, hiszen lehetőséget ad, hogy újra, és újra rácsodálkozzunk egymásra. Viszont, ha túl sok van belőle, az a kapcsolatot nehezíti, hisz el lehet oda jutni, hogy két ember együtt lakik ugyan, de külön életet él.
A cikkben szereplő helyzet a nemtetszésünk, megbántottságunk,és más zavaró dolgok elhallgatásáról szól, hisz azzal, hogy nem mondjuk ki, és nem keresünk rá közösen megoldást,ezek a dolgok nem múlnak el. Bennünk fortyogva észrevétlenül befolyásolják a viselkedésünket,mely vagy támadásban, vagy visszahúzódásban, elzárkózásban jelentkezik előbb-utóbb.
A hosszú elzárkózás pedig kiüresíti a kapcsolatot.
Bár néha nem könnyű szavakba önteni mindazt, ami bennünk motoszkál, de sosem lehet jó megoldás, hogy inkább nem kommunikálunk, ugyanis akkor is kommunikálunk. Legyen szó bármilyen szituációról, attól garantáltan nem lesz jobb, ha megpróbáljuk agyonhallgatni.
Sajnos a kommunikáció sok esetben valóban nehéz. Feltétele az adó+vevő+csatorna+adás. Bármelyik gyenge, már akadozik a dolog. Ráadásul összefügg erősen, mert hiába adom a az adást, ha a másik nem hallgatja meg, vagy más csatornán van, vagy kikapcsolta az adóvevőjét. Lehet, hogy hallgatásba merült társnak egy idő után már én sem akarok mondani semmit, hisz talán még csak nem is reagál. Vagy én nem jól közvetítek? Vagy nem jó időben? Vagy nem jó módon?
Kemény dió ez a kommunikáció! 
:)