46.”Az érzékelés nem más, mint kivetítés”
Mindenki egyedi módon látja a világot, amiben él. A saját értékrendje, magáról és a világról alkotott képe határozza meg azt, hogy mit hogyan vesz észre, és hogyan viszonyul hozzá. A helyzetekhez és az emberekhez olyan módon viszonyulunk, ahogyan azt tapasztalataink, elképzeléseink megengedik. Ha szeretünk valakit, azt szépnek, jónak látjuk. Amikor mélyül a kapcsolat és megjelennek a konfliktusok, képesek vagyunk csak a rosszat látni benne. Pedig ugyanaz az ember!
Ekkor már másképp viselkedünk vele mint a kapcsolat elején. Már nem csodáljuk, nem vagyunk toleránsak, megpróbáljuk a saját elképzeléseinkhez igazítani. Rémülten tapasztaljuk, hogy a romantikus film, amit néztünk, hirtelen drámává, horrorrá változott.
Ha változtatunk az értékrendünkön, akkor változik viselkedésünk, és megszüntetjük azt a másokra gyakorolt nyomást, amit azért alkalmaztunk, hogy hozzánk hasonlóvá tegyük őket. Ha ráébredünk arra, hogy amit tapasztaltunk, az a saját elképzeléseink következménye, akkor hatalmunkban áll majd megváltoztatni, elképzeléseinket, és ezáltal az adott helyzetet.
Ha nem tetszik egy film, nem a képernyőt kezdjük “megdolgozni” hanem kicseréljük a filmet, vagy csatornát váltunk.
Kérlek mond el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
A magam részéről az egyik legfontosabb dolognak tartom a közös értékrendünk folyamatos csiszolgatását. Szerintem ez az a dolog, ami átsegít a nehézségeken. Szerintem a jó kapcsolat olyan mint a párhuzamosok, folyamatosan közelítenek, és a végtelenben találkoznak. Ha nem csiszoljuk a közös értékrendet, akkor a párhozamosok nem össze, hanem szét tartanak
Kedves Irén!
A közös értékrend valóban fontos,hiszen megkönnyíti az együttműködést. Az ,hogy hogyan viszonyulunk a másikhoz nagyban függ attól, hogy mit gondolunk róla. Ennek tükrében értékeljük viselkedését,és a mi viselkedésünk is ennek megfelelő lesz. Ezen lehetséges változtatni, ha a dolgok nem a boldog, közös élet felé tartanak.