47.”Ha fájdalom ér, amikor adok valamit, akkor azért adtam, hogy kapjak”
Van, hogy úgy gondoljuk, a legszebb éveinket áldoztuk valakire, aki hálátlan volt, és miatta elfecséreltük az életünket!
Vagy, hogy csupa jót tettünk valakivel, aki meg sem köszönte! Ekkor megsértődünk, megbántottnak, eltaszítottnak érezzük magunkat. Pedig csak annak a jele, hogy azért adtunk, hogy mi is kapjunk! Nem önzetlenül, szeretetből, mert jólesett, hanem mert cserébe mi is elvártunk valamit. A másik pedig hálátlan, szerződésszegő! Lehet, hogy így van, viszont akkor ennek a szeretethez nem sok köze van.
Kérlek mond el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
Szép gondolat !!!! Adni önzetlenül.
Vajon hány ember van akinek nem esik rosszul,hogy kihasználják ?
Adni önzetlenül…… valóban nagyon jó dolog………boldogság….
Az vesse rám az első követ,akinek nem fáj ha önzetlen segítség és adás után levegőnek nézik,és amikor már elvették mindazt amit önzetlenül adni tudott,magára hagyják.
Nem,nem viszonozni kell,de hogy szóba se álljanak vele többet……
azért az nagyon tud fájni……
Persze megmarad a boldogság,hogy adott,jót tett…… ez valóban felemeli a lelket,még akkor is ha utána sárba tiporják
Az tény és való, hogy néha nem esik jól, ha annyit se mondanak, hogy köszönöm, DE adni akkor is jó érzés. Az Egyensúly Törvénye biztosít bennünket arról, hogy aki szabadon ad, a szeretet és az önzetlenség lelkületével, az bőségesen kap is.
Köszönöm Ildikó!
Kedves Katka!
A szerelmünk elvesztése mindig fájdalommal jár, bármi legyen az oka. Ez a fájdalom,különösen, ha visszautasítással jár nagy keserűséggel tölti el az ember lelkét. Igazad van, ezt más is így éli meg. Nem kell elfojtani, szégyellni,ez van! Harag, csalódás. Ahogy az idő telik, a fájdalom enyhül, és képesek leszünk nemesebb érzésekre, az adás örömének érzékelésére.