49.”Soha nem azért vagyok lehangolt, amiért én gondolom”
Amikor lehangoltak vagyunk, sokszor magunk sem tudjuk mi az igazi oka. Keressük a magyarázatot, mely látszólag valami kézenfekvő ok, a jelenünkben. A lehangoltság azonban mélyebbről fakad. Régebbi érzések, fájdalmak, melyeket magunkba zártunk. A szomorúság tulajdonképpen ürügy, hogy a felszínre törjenek, és foglalkozzunk velük.
Jó, ha mélyebben magunkba nézünk, végiggondolva mi az ami bánt, és kiöntjük a szívünket valakinek. Ez megkönnyebbüléssel tölt el, és rájöhetünk bánatunk valódi okára is.
Kérlek mond el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
Ezt sokszor tapasztaltam már.Bármikor valamilyen negatív eseményen esünk át, vagy úgy élünk meg valamit, testünk, izmaink tárolják azt.És amikor hasonló körülmények állnak elő (nem ugyanaz a helyzet, csak bizonyos feltételek) szinte észrevétlenül átsiklunk abba a lelkiállapotba, mert a testünk emlékezik.
Valójában az energiatestünk az, amely mindent tárol.Később aztán már nem egyszerű ezt visszakeresni.Erre nagyon jó a kineziológia.Vagy az emlékezés folyamatos gyakorlása több szinten, hogy tudatossá tegyük ösztönös reakcióinkat, bár valljuk meg, az emberek nagy része nem hajlandó erre.
Az embernek rendszeresen “fel kellene szabadítania magát” úgy hogy tudatos szintre emeli ezeket a mélyre került érzéseket, megismeri, és elengedi, különben egész életén át hordozza, és végül már akkora a teher, hogy majd beleroskad.
Nemigen találok olyan embert aki teljesen “tiszta” lenne ebből a szempontból.Ezért fontosak azok a gyakorlatok, amelyek felszabadítanak,
“leverik az út porát rólunk”.
Nagyon beletrafált a cikk és a hozzászólás is.
Ma pont ez történt velem a délelőtt folyamán.
Egy beszélgetés, amely felemelt, és egy régi fájdalom elengedését generálta. Jó érzés. Mert azért vannak a jó barátok…:-)
Kedves Eyn!
Ez az összefüggés hirtelen nem is jutott eszembe! Pedig valóban, a kineziológia az izmokban tárolt információk segítségével dolgozik. Mindig lenyűgöz az emberi szervezet működése, ha jobban belegondolok micsoda szervezettsége, és összefüggő, egymást támogató funkciói vannak. Az meg szintén elgondolkodtató,hogy mennyire keveset ismerünk ebből! Persze egy unalmas, felsoroló anatómia tankönyv keveset ad át ebből. Nem akar valaki szervezetünk működéséről egy élményszerű anyagot írni? Akár infoterméknek is jó!
De örülök Ildikó!
Akkor élő példával erősítettél meg! Én is gyakran alkalmazom ezt a “technikát” , mert tényleg “…azért vannak a jó barátok…”
