50.”Kapni annyit tesz, mint adni”
Az “adni” megfelelő módjáról, már sok szó esett itt. Most nézzük meg a másik oldalt, a ” kapni” esetét. Bármilyen furcsa, nem mindenki tud igazán elfogadni. Sokan vannak, akik szeretnek adni, de nem képesek igazán elfogadni, ezért önfeláldozóak lesznek, és kiégnek!
Egy kapcsolatban ez addig gond, amíg egyenrangúak nem leszünk. Akkor megtanulunk elfogadni, és a másik érzi, hogy szeretjük, hiszen megajándékoztuk azzal a felemelő élménnyel, hogy adhatott. Ha gyermekünk boldogságtól ragyogva nyújtja át a kis vadvirágot, amit szedett, számunkra a legédesebb ajándékká válik. Benne a gyermeki tisztasággal, önzetlenséggel. Persze, hogy boldogan fogadjuk el, boldoggá téve ezzel őt is!
Kérlek mond el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
“Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.” Popper Péter
Jó érzés őszintén, örömmel, bőkezűen adni, de sokáig zavarban voltam, amikor el kellett fogadni másoktól ugyanezt. Ma már úgy gondolom, hogy azért, mert féltem, hogy le leszek kötelezve, ki leszek szolgáltatva.
A kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem energiaáramlásának egy-egy arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a természet törvényét sértjük meg.
Igen, adni könnyebb, pedig az Univerzum azt szeretné, ha képesek lennénk elfogadni amit ad, egyszerű örömmel.
)
Nem is hinnénk, hogy elfogadni ilyen nehéz!
Akinek volt rossz tapasztalata,az gyanakvással, fenntartásokkal fogad el.
“Miért adja, hogyan viszonozzam, mit vár cserébe, lehet, hogy visszakéri?” -és hasonló gondolatok gátolják azt, hogy szívből örülni, és önzetlenül elfogadni tudjunk.