105.”A látszattevékenységek az értéktelen élet csapdájába ejtenek”
Számtalan nagyon ” fontos” dolog van az életünkben. Munka, hobbi, vélt, vagy valós kötelezettségek, lótunk-futunk, és sokszor kevés a 24 óra egy napra! Minél fejlettebb a technika a világunkban, nem több időt ad, hanem több időt vesz el. Belecsöppenve egy természeti törzsi közösségbe csak néznénk, milyen nevetségesek, és hanyagolhatóak a mostani halaszthatatlan feladataink Miért baj ez? Mert hamis életbe kerget! Megfoszt attól, ami igazán fontos! Mit szeretnél életed végső szakaszában, amikor mérlegre teszed a megélt éveket? Emlékezni, hogy mindig hajnalban keltél, hogy álltad a versenyt, de nem láttál a világból, de talán még az országból sem semmit? Mi lesz a fontosabb? Tudni, hogy felépítettél egy birodalmat, ami nélküled morzsáira hullik szét, és nincs aki emlékezzen Rád? Hogy akiket szerethettél volna, és most közösen idézhetnétek fel a szép emlékeket, rég a saját életüket élik nélküled, hisz nem volt rájuk időd, volt annál fontosabb!
Talán megértesz valamit, ha meghallgatod ezt a dalt… és talán még nem késő…
http://www.youtube.com/watch?v=V-AgV6ciitk
Szép gondolat !!
A baj csak az vele,hogy hajnalban kelek és állom a versenyt ,igen én is.
De sajnos muszáj.
Főleg,ha a családban munkanélküliség van.
Nagyon szép gondolat,de hogyan megvalósítható ?
A törzsi életben igen ott nevetségesnek tűnne minden amit teszünk.
De városban élünk nem lakhatunk az utcán
Úgy gondolom,hogy aki így él ahogyan a fenti sorokban megfogalmazódott,azoknak az embereknek a 80 %-a a világot szeretné inkább látni.
Csak nem teheti meg ! Sajnos
Kedves Katka!
Tudom, hogy kemény világban élünk, és megéltem már én is olyan időszakot, ahol MINDEN nap munkanap volt! Reggeltől estig! Gyakorlatilag CSAK a munkahelyen éltem, minimálbérért, de muszáj volt 2 gyerekkel albérletben. Tudom, hogy a muszáj nagy úr!
De azt is, hogy az ilyen fajta élet meg sem közelíti azt amit élhetnél!Még nehéz körülmények között is! És azt is tudom, hogy van választás! Mindig! Lehet, hogy másik rabszolgatelepen nyomod, de legalább a vasárnapod szabad! Már nyertél! Mert főzhetsz a családnak, meglátogathatod a rokonaidat, elmehetsz egy moziba, vagy kirándulni, de a lényeg, hogy együtt lehetsz azokkal, akiket szeretsz. Pihenhetsz és feltöltődhetsz!És nem veszíted el a kapcsolatot azokkal, akik szeretnek!
A durvább fajtája ennek, ha valaki maga alakít ki olyan életet, amibe nem férnek bele tartalmas emberi kapcsolatok. Időszakosan, egy-egy cél érdekében persze lehet így. Na de egy életen át?
Teljesen igazad van Zita !
De én rájöttem valamire.Nekem is van a környezetemben aki nem csak időlegesen él így,hanem szándékosan,még szabadidejében is dolgozik,mindig,mindig kitalál valami “csinálnivalót”
Számtalanszor volt ill.lett volna lehetősége arra,hogy társaságban legyen és szerető emberek között,és NEM.
És rájöttem,hogy miért.Mert nem képes szeretni és fél,hogy ezt észreveszik.Saját maga rekeszti magát az emberek és a szerettei közül.
És ez nagyon durva.Ráadásul folyton panaszkodik,hogy senki nem szereti.
Na így nagyon nehéz ezt a gondolatot átadni neki.
Egyébként én kicsit félreértettem a gondolatot.Én ha dolgozom ,és már közeleg a munkaidő vége,akkor már tűkön ülök,Alig várom,hogy hazamenjek .
Én úgy értelmeztem,hogy a kényszereket is próbáljuk átlépni.
Köszönöm,hogy értelmezted.
Nagyon jók a meglátásaid Katka! Látszik, hogy van élettapasztalatod, és egyre tudatosabban nézed a körülötted, és benned zajló dolgokat! Sok olyan dologra hívtad már fel a figyelmemet, ami nagyon hasznos volt! Köszönet érte! Ilyen ez a munka mánia mélyén rejlő jelenség is! Azért nehéz ezzel bármit is kezdeni, mert az, hogy valaki sokat dolgozik, szereti a munkáját, sikeres, és képes áldozatokat is hozni érte-ez egy elismerésre, tiszteletre méltó dolog! Ezt Ő maga is így érzi, próbálnál csak bármi megjegyzést tenni a “munkájára”!Rögtön megkapnád a kioktatást a világ dolgairól, és a saját “sehol sem vagy hozzá képest” helyzetedről!
Pedig nem a munkájával, vagy a sikerességével van gond, az valóban elismerésre méltó! Az a gond, hogy Ő valójában nem ÉL! Nem él egy olyan életet, amiben élmények vannak, szeretet van, színek és fények vannak, nem ismeri azt az élményt, hogy az öröm is dupla öröm, ha megosztjuk másokkal! Ő nem képes megosztani, SEMMIT! Még csak a munkájából adódó feladatokat sem! Mindent maga akar, senki nem elég jó a feladatra, ezért aztán van is feladata bőven. Kizsákmányolja saját magát, ettől kegyetlenebb főnöke nem is lehetne! És tulajdonképpen miért? Mert úgy gondolja ez az eredményes élet, aki ezt nem érti, az ostoba! A baj csak az, hogy amikor ráébred arra, hogy talán mégis Ő tévedett, amikor nem engedett mást az életébe, talán már nem sok lehetősége lesz, változtatni. Erről szól a bejegyzés, hogy szándékosan építünk fel olyan életet, amiben látszat értékek vannak, amiért feláldozzuk az időnket, emberi kapcsolatainkat, mégis magányosan didergünk sikereink csúcsán. És nem értjük, MIÉRT?