118.”A konfliktus lehetőség”
Olyan ez, mint az “önbeteljesítő jóslat”. Az, hogy merre tartunk, meghatározza a hozzáállásunkat egy konfliktushoz. Ha azt gondoljuk, a konfliktus a kapcsolatunk végét jelenti, könnyen lehet, hogy tényleg így lesz. Ha szeretjük társunkat, és bízunk a kapcsolat erejében, akkor megoldást fogunk keresni a szakítás fontolgatása helyett, és az igazi megoldások erősebbé, teljesebbé teszik kettőnk viszonyát. Ehhez fontos, hogy a kapcsolat mindkét fél részéről elég erős legyen. A konfliktusok általában lappangó problémák, ki nem mondott érzések, vágyak talaján jelentkeznek. Lehet, hogy egy látszólagos apróság váltja ki, és nehéz felismerni, a mélyben lappangó igazi okot. Ha felismerjük, hogy egy konfliktus bár kellemetlen, de megoldandó feladatot takar, mellyel jobbá tehetjük az életünket, már nem fogunk annyira félni tőle. Képesek leszünk úgy kezelni, mint ajándékot, mely megmutatja mit kell megoldanunk, hogy boldogabb életet éljünk. Ehhez azonban az kell, hogy a kapcsolat valamennyire megerősödjön, bízzunk egymásban, és legyenek pozitív tapasztalataink arról, hogy egy egy konfliktus sikeres megoldása után mennyivel mélyebb,őszintébb, jobb lett minden.
Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Erdei Zita
És mi van akkor ,ha egy konfliktus esetén az egyik tag “elmenekül “?
Nem hallgatja meg a másik felet és ő sem beszél.Eltűnik ,jó sok idő múlva előkerül és nem hajlandó beszélni róla .
Ezt hogy lehet úgy viselni,hogy hosszú távon a kapcsolat ne lássa kárát ?
Kedves Katka!
“Ehhez fontos, hogy a kapcsolat mindkét fél részéről elég erős legyen.”
Szerintem ez Nagyon fontos! Az, hogy mindkét fél benne akarjon maradni a kapcsolatban! Különben szélbe szórt homok minden nemes tett a kapcsolatért.
Itt sajnos arról van szó ,hogy “egymásrautaltság ” van.
Mindketten mennének,ha lehetne.Ha lenne hová,ha nem lenne egyik a másiktól függő.
Ez sajnos a családban van .Nagyon nehéz,de így viszont mindkét fél boldogtalan.
Előbb utóbb ebből következik,hogy belép egy harmadik.(ha már meg nem történt)
És ez vagy kiderül vagy nem,de szerintem attól kedve egyre jobban eltávolodnak egymástól.
Szörnyű jövő
Kedves Katka!
Ez nagyon nehéz helyzet.Itt, így tanácsot adni nehéz, és nem is szeretnék. Azt azonban látom eddigi hozzászólásaidból, hogy Te egy egyre inkább öntudatra, és éntudatra ébredő nő vagy.Nagyon jók a felismeréseid, jó szándék vezérel, és képes vagy javadra fordítani az élettapasztalataid tanulságait. Szerintem jó felé tartasz, csak még éppen benne vagy a sűrűjében!Én bízom Benned, hogy megtalálod a megoldást, és képes leszel azt véghezvinni, bármi legyen is az. Biztatásként mondom, ha egy döntés megszületik, azt onnan lehet tudni, hogy már nincs benne kétely. Akkor viszont a jövőbe vezető utat kell tervezni, a lehetőségeket felmérni, és akár látszólagos veszteségek árán is, de lépni! Nem vajúdni tovább! A jelen körülményeid létrejöttében is volt szereped, a jövődet alkosd tudatosabban! Akár vele, akár nélküle! Döntés könnyítéshez ajánlok neked 2 könyvet !„Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz”! /A linken megtalálod mindkettőt/
Kedves Zita !
Köszönöm