Újrakezdeni csak akkor lehet, ha valami befejeződik

Érdekes cikket találtam az újrakezdésről. Én legszívesebben a lendületes, energikus, kreatív, merész oldalával foglalkozom, pedig van más aspektusa is. Olyan helyzet, ami annyira tele van fájdalommal, hazugsággal és megalkuvással, hogy valóban embert próbáló feladat erőt találni  az újrakezdéshez, és megtenni a szükséges lépéseket. Ehhez ad támpontokat Bolemant Éva cikke.” Az újrakezdés talán nem is újrakezdés, hanem valaminek egy más szinten történő folytatása. Ám újrakezdeni csak akkor lehet, ha valami befejeződik. Befejezni pedig sokszor nehéz – bármit.

Ismerősöm számára az úgynevezett normális élet egyik pillanatról a másikra egy baleset folytán befejeződött.

Az újrakezdés nagyon fájdalmas és hosszú, egy életre szóló folyamattá változott. Bátran, kitartóan dolgozik azért, hogy a napjai úgy teljenek, mint régen, amikor a mozdulatok, tettek, kimondott szavak nem okoztak nehézséget, mert természetesek voltak. Csodálatra méltó erő lakozik benne és a hozzá hasonló emberekben. Most, amikor saját lábára állt, amikor újra megtanulta a régi mozdulatokat, most tovább indul. Keresi a helyét, kutatja élete további lehetőségeit – tudja, tovább kell mennie. A saját útján, egy másik úton!

Van egy ismerősöm, akinek zaklatott a magánélete. Évek óta halmozódnak náluk a problémák, semmit sem beszélnek meg, semmi sincs tisztázva, és lassan már egy jó dolgot sem tud mesélni közös életükről, mégsincs befejezés.
Aki ismeri a körülményeket, megérti, hogy tulajdonképpen nem is lehet a sok rossz dolgon, problémán változtatni. Mindenkiben bizonytalanság, félelem, hazugság, takargatás és szenvedés van. Nehéz elhinnünk oly sok éves együttélés után, hogy a partnerünk nem velünk együtt szeretné a kialakult helyzetet kielemezni és megoldani. Talán mással sem, de velünk sem! Pedig mi vele szeretnénk! Hiszen együtt vettük a házat, együtt neveltük a gyerekeket, együtt terveztünk, álmodtunk. Pedig ha már úgy kell, hogy vége legyen mindennek, legalább üljünk le, és együtt mondjuk ki! A partnerünk ehelyett a kórházból hazajövet (ahová saját felelőtlensége juttatta), szemünkbe mondja, hogy neki semmilyen problémája nincs. Máskor pedig, mikor azt vetjük a szemére, hogy már évek óta szinte naponta részegen jön haza, szintén egyenesen a szemünkbe néz, és azt mondja: képzelődsz! Azt mondja a gyerekek ebből semmit nem látnak, mi pedig – nem is tudjuk miért, de hazudunk önmagunknak vele együtt. Azért, hogy nincs munkahelye a társadalom, a politikai helyzet és a krízis a felelős. A háztartásra már évek óta nem ad pénzt. A gyerekek táborozását is mi álljuk, a villanyszámlát is, a telefonokat is. Minden ismerősünkkel, barátunkkal megszűnt a kapcsolat, nincsenek vendégeink, bennünket sem hívnak már – mégsem fejezzük be.

Pedig – az újrakezdés csak a befejezés után következhet. Más szinten, más energiákból, de a saját erőből újra tudjuk kezdeni.

A befejezés fájdalmas, az újrakezdés nehéz! Ám tele van reménnyel, tervekkel, saját energiával (ami vonzza a többi energiát). Önmegvalósítással. Boldogabb estékkel, könnyebb reggelekkel és nyugodtabb éjszakákkal.

Befejezni. Ismerjük a bibliai mondást, miszerint „…ha elveszted, megkapod..“

Más nem adhatja be helyettünk a válókeresetet, a felmondásunkat sem, nem veszi ki a gyereket a nem megfelelő óvodából és iskolából. Más nem fogja tisztázni helyettünk a kínos helyzeteket, a kellemetlen szituációkat, a félreértéseket, a hibáinkat, a tetteinket.

Az újrakezdésnél mindig valami újjal ismerkedünk meg, nyerhetünk vele, tanulhatunk, levonhatjuk a tanulságot – és próbára tehetjük önmagunkat.

Csak rajtunk múlik.”

Bolemant Éva
baratno.com

“Újrakezdeni csak akkor lehet, ha valami befejeződik” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nehéz megtalálni a helyes döntést, de ezt én is hallottam már. Ha egy nehéz döntés végre megszületik, és nyugalommal tölt el, akkor az volt a helyes.

Vélemény, hozzászólás?