Anyjuk, és az önmegvalósítás

Home / Blog / Anyjuk, és az önmegvalósítás

Valamikor réges-régen negyven felett egy nő, már csak “anyjuk” volt…sőt voltak olyan idők is, amikor meg sem érte ezt a kort.

Anyjuk élete delén már többnyire túl volt a gyerekszülésen, ha időben kezdte, már a felnevelésen is. Életét, ha jól alakult a sorsa, a családi élet, a háztartás, és a férje kiszolgálása tette ki.

Nagyon általánosított ez a kép így tudom, hiszen az egyéni sorsok utánozhatatlan sokszínűséget visznek az életbe. Az európai kultúrákban azonban ez a tendencia jellemző volt a nőkre nagy általánosságban, bármely népréteghez tartoztak is.

Miért írom ezt?

Mert  hatalmasat változott a világ!

Ugyanakkor anyjuk ma is itt küzd közöttünk, olyan kihívásokkal szembesülve, melyek hajdan nem képezték az élete részét.

Valamelyest biztonságban élt, férje gondoskodott róla, és ha tudott szeretetet adni, szeretet és megbecsülés övezte

Senki nem várta tőle, hogy váltsa meg a világot, vezessen virágzó vállalkozást, tudjon célkitűzni, önmegvalósítani, anyagi sikereket elérni

Negyven fölött pedig, ha csak valami tragédia nem történt a családban, ritkán kellett új életpályát kezdenie.

A negyvenfölötti nők nagy része ma is ismeri anyjukot, hiszen eredendően ott él az ősi minta az emlékekben, a családi beidegződésekben.

Minél erősebb valakiben ez a kép, annál nehezebben találja a helyét a mai világban.

Anyjuk ugyanis gyakran marad, vagy kerül saját döntése alapján olyan helyzetbe, amikor egyedül kell helyt állnia.

Mert egyedül neveli fel a gyermekeit, mert elveszíti a munkahelyét, mert kizsákmányolja a munkahelye, és sokszor a családja is.

Mert a szeretetteljes, gondoskodó családi légkör amit teremt,  kevés ahhoz, hogy értékeljék, mert kőkemény harcot vív azért a kis fizetésért is, amiért egyre többet kell dolgoznia, mert egy ideális nőnek ma a férfiak versenyszellemű világában is meg kell állna a helyét.

Anyjuk csak kapkodja a fejét, és úgy érzi kevés az önbizalma, rosszak az adottságai, a világ is sokszor ellene van, ráadásul érzelmileg, és pénzügyileg végtelenül kiszolgáltatott, hiszen másokra szorul.

Így negyvenes éveivel szembesülve mérlegeli mit ért el, hol tart, és bizony sokszor minden oka megvan rá, hogy mélyen kétségbe essen!

Az, hogy ebben a korban ” új életet” kezdjen, ritkán jön jószántából, legtöbbször a körülmények taszítják más vágányra.

Pedig a világ ad és elvesz, ami hátrány lehet előny, de bizony fel kell ébredni hozzá!

Ma a nők sokkal nagyobb “szabadságot” élveznek mint régen, a világ az új kihívások mellé új lehetőségeket is tartogat.

Senki nem szólja meg a nőt azért, ha egyedül él, férfias munkát végez, vagy határozott, céltudatos elképzelései vannak, melyek szerint él.

Anyjuk tehát a változó kor kihívásai mellé, kap egy óriási lehetőséget – a szabadságot!

Tanulhat, változtathat, kereshet új utakat…csak anyjukot el kell tennie szép emlékei közé, mint egy letűnt kor maradványát. Vele ugyanis nem sok esélye van!

Ha meg akarsz szabadulni a láncaidtól növekedj, míg le nem pattannak rólad!

Mihez kezdhet ma egy nő negyven felett? Bármibe!!!

Szülhet gyereket, /a kisfiam 2éves/,elválhat, házasodhat, tanulhat, új munkahelyet, szakmát válthat -a korlát leginkább csak ő maga!

A legnagyobb sansza pedig éppen a korral járó élettapasztalat. / nem feltétlenül bölcsesség, de ez  is sokat ér!/

Ha pedig ráébred arra, hogy semmi nincs veszve, igenis vannak még szép teljes dolgok az életben melyeket megvalósíthat, melyekben kiteljesedhet, és felismeri, hogy bizony az ő kezében a lehetőség, a felelősség, akkor negyven fölött kezdve is eljuthat egy nő az anyaságig, boldog párkapcsolatig, anyagi biztonságig, az önmegvalósításig.

Tudom nem mindenki ébred erre holnap, de ha kinyitod a szemed egyre több nőt látsz, akik már elindultak ezen az úton!

Sokan szívesen segítenek Neked,  ha kéred!

Élj hát az alkalommal, és ne add fel!

Neked mi erről a véleményed?

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet!  Erdei Zita

10 Comments

  • Szia Zita!
    Csak bámulom a közvetlen és szókimondó stílusodat. Szerintem Te a mai modern – igazán gyakorlatias – női életfelfogás egyik jeles példaképként, egyre többek számára a megirigyelt “fáklyavivő” szerepet kezded betölteni.

    Ezen a honlapodon olyan kérdéseket “tűzöl napirendre”, amilyeneket sok negyvenes nő csak titokban mer a gondolatai közé “beengedni” . Jó úton haladsz és meglátod ki fogod érdemelni a Téged megillető méltó elismerést és jutalmazást!

  • avatar Erdei Zita

    Nagyon köszönöm Nektek a biztatást, rám fér.
    Az az igazság, hogy bár az “erő benned van”, néha mégis jólesik, egy megértő szó, egy elismerő gesztus. Valami, ami megerősít abban, hogy jó úton jársz. Bennem is él “anyjuk”, és nehezen viseli a teljesítménykényszert, azt, hogy csak akkor számítasz, ha anyagilag mérhető dolgokat teszel.Szerencsére a szabadság a kedvenc “hobbim”, így “van képem hozzá”, hogy a saját értékrendem, és érzéseim vigyék a napomat. …nem is rossz, felé! Szenzációs dolgokra bukkantam, melyek nemcsak az én, de más emberek életét is gyümölcsözővé tehetik. Nemsokára beérik, addig is ne add fel Anyjuk! :)))

  • avatar Biró Erika

    2009.július 8-án írtam egy cikket, amit szeretnék veletek megosztani!
    44 éves vagyok egy 22 és egy 19 éves fiú édesanyja. Egyedül nevelem őket, első szerelmemhez mentem hozzá és éltem vele 16 évet. Megmondom őszintén a kudarc az volt, hogy a családot nem tudtam összetartani. Ez ma már a múltam, hisz az -az enyém a sok jó és rossz élményeivel. Milyen negyvenen felül, jó érzés. Mint anya teljesítettem a kötelességeimet, persze volt amit jobban is csinálhattam volna. Tanultam belőle, elraktároztam s eszembe jutott ha esetleg hasonló helyzetben találtam magam. Anyának lenni életre szóló dolog, ezért az a legfontosabb, hogy a gyermekeim egészségesek legyenek, boldoguljanak ebben a rohanó , türelmetlen világban amiben mindig segíteni fogok nekik. Itt jön a de: most már magamra gondolok, talán ez önzés? Nem hiszem. Mindenkinek vannak vágyai, megvalósulni váró álmai! Az utunk girbegurba, sokszor keszekusza ez a világ hozza a körülmények. Hiszem egy téglát sem hagyhatunk ki. Mire eljutunk az önmegvalósításhoz nagyon sok fájdalmon is keresztül megyünk. Vissza a témához úgy érzem a legszebb női koromban vagyok, igazán jól érzem magam a bőrömben. Igenis nem olyanok vagyunk mint édesanyáink, önállóbbak lettünk, felvállaljuk önmagunkat. Ha mondhatnám szabadok vagyunk, mert a döntés joga már a miénk! Hölgyeim, uraim minden nőben lakozik egy Julia Roberts, csak fel kell fedezni magunkban. Igen is pozitív gondolkodás, egészséges életmód, vállaljuk fel azt amit a Teremtő nekünk megadatott. Hisz csak egyszer élhetünk ezen a földön s az idő az ketyeg. Mi a boldogság szeretni és szeretve lenni nálam ez a titok! Kedves férfitársaim harcra fel a nők várják a határozott, megértő, segítő, baráti,szerető férfiakat. A szívük nyitva áll hisz az Isten egy emberpárt teremtett, s ez a mai napokban nagyon fontos az, hogy egy pár igenis együtt, egymással, kéz a kézben, jóban-rosszban ,szerelemben, szeretetben,bizalommal egymás iránt menjen a kijelölt útján. A sorsunk már születésünkkor meg van írva, s ha visszagondolunk nekünk még vannak olyan élményeink ami a mai fiataloknak nem adatik meg. Mi még egyszerűen éltünk, a család az a középpont volt. A természet : mezők tele virágokkal a madarak csiripelése, a tücskök ciripelése, az állatok közelsége , a tisztelet a szüleink iránt. Sorolhatnám , ügye vannak emlékeik! Ha lefekszem mindig az a kislány jut eszembe aki azon a nagy réten áll, tele lila virágokkal a háttérben a hatalmas fák, az ég kékje. Csodálatos világ tegyünk érte, hogy gyermekeink is felismerhessék ezt az érzést és tanítsuk meg őket , az életet egyszer élhetjük de azt tegyük becsületesen, szeretettel, őszinteséggel. Járjunk példával előttük, higgyék el ők is ezt szeretnék, ami tapasztalat mert ha mesélek a gyerekkoromról szinte isszák a szavaimat. Végül most már tapasztalt nő lettem, tele energiával, igyekszem egészségesen élni.Lépjünk eggyel tovább, hogy megvalósítsuk az álmainkat!
    Persze azóta eltelt egy kis idő, legközelebb azt is megírom!

  • avatar Erdei Zita

    Kedves Erika!

    Szeretettel köszöntelek itt, és köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet! Szerintem sok negyvenes nő érez így, hiszen ez a korosztály még nem nagyon ismerte a szingli fogalmát. Huszonévesen a család, a gyermekek voltak a legfontosabbak az életben. Persze, kellett dolgozni is, és sokan valóban azt a munkát végezték amit szerettek. /én is :)/ Mára viszont elérkeztünk oda, hogy a gyermekek felnőttek, kapcsolat vagy van, vagy nincs, mindenesetre új értelmet, új célokat kell találnunk,hogy megtartsuk a hitünket, és energiánkat az életben. Neked is sok sikert kívánok hozzá!

  • Három felnőtt gyermek mellett én már nem szeretnék eljutni újra az anyaságig, de élem az egyedülálló 40 feletti nők, küzdelmes, de gyönyörű életét. Negyven felett találtam meg azt a lehetőséget, amely kiteljesítette számomra addigi szakmám értékeit, így negyven felett lettem igazán önmagam.
    Ez tanulom, tanítom. És nem azt, hogy ez a helyzet Téged felkészületlenül érjen, hanem azt, hogy készülj, mert a mai világban csak arra van garancia, amit Te teremtesz meg magadnak.
    Idemásolok egy idézetet a honlapomról, ősszel írtam ezt a cikket:
    “Az első kérdés, ami felmerült, hogy Neked vajon van-e B-terved? Hogy mit is értek ezalatt, álljon itt egy idézet, Kathrin Hepburn összefoglalása:
    ” Nőtársaim, ha megadatik nektek, hogy választhattok a pénz és a szexepil között, a pénzt válasszátok. Ahogy korosodtok, egyre inkább a pénz válik a szexepiletekké.”
    Amikor minden második házasság nem állja ki az idő próbáját, hát nehéz elképzelni, hogy a fiatalkori varázsunkkal fogunk 40-50 évesen biztos anyagi létet teremteni.
    Ha most egy olyan biztos házasságban élsz, ahol meg vagy győződve róla, hogy halálodig eltart a férjed, akkor legyen szerencséd. Garancia semmire sincs, nézd csak meg a válási statisztikákat, sok-sok nő elkeserítő történetét, amikor nem volt B-terv.
    30-40 éves korán túl mondják azt sokan, hogy életemben először vagyok kénytelen egyedül eltartani magam és a gyerekeimet.
    És ehhez még hozzájön a gazdasági helyzet a nyugdíj kérdése önmagában is.
    Tegnap egy osztrák befektető azt mondta, hogy Magyarországon kb. annyi nyugdíj lesz forintban, amennyi Ausztriában Euroban, és ott sem lesz egy vas sem, vagy annyi, amennyit segélyként majd kiosztanak. Törvény van rá, akár tetszik, akár nem, így lesz. Ennyire számíthatsz a cégedre, ahol most dolgozol, illetve a kormányra.
    És azt is be kell vallani, hogy nagyon kevés olyan nő van, aki számíthat a családjára a nehezebb időkben. Ebben az életkorunkban már inkább a családunk fog ránk számítani.
    A döntés a mi kezünkben van. Én nem akarok egy férfire (már nem is tudok, de nem is tudtam soha), egy családra, egy cégre, vagy egy kormányra hagyatkozni. Én kontrollt akarok tartani az anyagi helyzetem felett. És Te?”

    Azt gondolom Zita nagyon jó tanító mestere és példaképe a 40 feletti nők kiteljesedett boldogságának! Igen ez a civilizáció! Mi “anyjukok”, tartsunk össze, ma már más a feladat!
    Gratulálok!

  • avatar Erdei Zita

    Drága Emese!

    Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, nagyon értékes, alkotó hozzáállásról tanúskodik. A B-terv fontosságára általában akkor jön rá egy nő, amikor valami oknál fogva egyedül marad. Sajnos akkor már általában olyan helyzettel szembesül, ahol kényszer döntéseket kell hoznia,kevés lehetősége, vagy bátorsága van a jövőt alkotni, hiszen a jelennel küzd. Amikor valaki párkapcsolatban él, legalábbis a mi generációnk, nem gyárt B-terveket, mert az olyan “bizarr” dolog, mint a házassági szerződés. 🙂 Aztán amikor megtapasztal egysmást, rájön, hogy bizony szükség van rá, bár már korábban lett volna! A Te példád is bizonyítja, hogy soha nem késő elkezdeni, és vannak lehetőségek, melyek anyagilag is kivitelezhetőek, és új dimenziókat nyitnak egy nőnek – anyagilag is. Ebben fog segíteni a készülő új honlapom is, melynek segítségével ki lehet tűzni, és megvalósítani azt a bizonyos B-tervet!

  • avatar Márta

    Kedves Emese és Zita!

    Én már, mint 50 feletti egyedulálló (özvegy) nő szeretnék hozzátok szólni. Az életben sajnos soha semmi sem 100% – os. Még ha úgy gondolod, hogy minden rendben van körülötted, a párod a társad, a gyermekeidre is mindenben számithatsz, akkor is kéne az a B terv, de sajnos nagyon kevés embernek van az kidolgozva. Nálam sem volt, mikor a férjem hirtelen elhunyt és én hirtelen egyedül voltam, régi barátaink elkerültek, hiszen nem csak én gyászoltam, ők is. Nagyon gyorsan rájöttem, ha nem akarok teljesen egyedül élni, barátok, ismerősök nélkül, meg kell változnom. Az emeberek nem láthatnak mindig szomorúnak, nem szabad panaszkodnom, mert mindenki nagy ivben fog elkerülni, amit én nem szerettem volna. Az a B terv lassan kialakult magától. Új barátaim lettek, lassan a régi közös ismerősök is felmerték velem venni a kapcsolatot. Újra iskolába járok, túrákat szervezek baráti körben. Én azt hiszem, hogy mi nők annyi mindent megtudunk oldani, annyi energia van bennünk, annyira bennünk van az a bizonyos “anyjuk” hogy még marad így is elég erőnk az újra kezdéshez. Közben pedig másképpen figyeltem a körülöttem élő embertársaimra. Soha nem gondoltam volna, hogy milyen sokan élünk egyedül, magányosan. Saját megfigyelésem szerint mi nők jobban megbírkózunk még ezzel a feladattal is, és lehet, hogy pontosen ez az anyjuk hozzáállás segít át minden nehézségünkön. Nem sírunk, rívunk a megváltoztathatatlanon, hanem tovább lépünk, és csináljuk amit kell.
    Kívánom minden 40 és idősebbknek, hogy merjen újra kezdeni, mint ahogy én is tettem, igaz kényszerből, de én is dönthettem volna másképpen.

    Márti

  • avatar Erdei Zita

    Kedves Márti!

    Nagyon örülök neked!
    A szavaidból az a hozzáállás sugárzik, amit én is képviselek ezzel a honlappal!
    Igen, érnek veszteségek, érnek csalódások, sokszor úgy tűnik az egész életünk kisiklott…pedig csak a váltót kell átállítani, hogy új pályán futhassunk , új tájakon, új élményeken keresztül! Igen, a régi szerelvénnyel, hiszen azt már ismerjük, és nincs is más.
    Balga aki azt gondolja, hogy az erő csak a fiatalabb korosztály jellemzője! Ha nem mondasz le róla, és megtanulod használni, örökre a tiéd marad! Anyjuk pedig az örök nő, akit nem vakít el a különböző korok elvárása vagy csillogása, mert TUDJA mi az igazán fontos a világban!
    Szép, és boldog életet kívánok Neked!
    Szívesen olvasom a véleményedet máskor is!

    Zita

Vélemény, hozzászólás?