Amikor a nőért fizetni kell…Szolgáltatások és árak

Home / Blog / Amikor a nőért fizetni kell…Szolgáltatások és árak

Büszke férfi embert nem érinti ez a probléma, hisz nincs ő rászorulva, hogy fizessen azért, amit megkap ingyen és dalolva. Elvégre van ő olyan jó, hogy ne pénzért kelljen vennie…mit is?

Természetesen a nőt, és ami vele jár! Szépséget, kedvességet, szerelmet, odaadást, hűséget, gondoskodást, tiszta lakást, meleg ételt, és még számtalan dolgot.

Mivel most nem a párkapcsolatok lélektanáról lesz szó, nem ragozom a nőkkel jövő problémákat, hiszen egy nő nem csak egy idealizált angyal, nyilván vannak nem tetsző dolgai, idegesítő szokásai, úgy korrekt,  ha ezt is megemlítem.

Aki viszont együtt él egy nővel, az az esetek nagy többségében megtapasztalja, milyen érzés rendezett lakásban élni, tiszta, vasalt ruhát felvenni, asztalhoz ülni, jóízűen elfogyasztani a feltálalt ételt, majd felállni, és pihenni, vagy menni a dolgunk után. Ez így természetes, nem is gondolkodunk rajta.

Megszoktuk, hiszen jó esetben az anyánk is ezt csinálta, kiszolgált. Akkor tűnik fel a dolog, ha valami nem jól működik. Nincs kivasalva a felvenni szánt ing, nem találjuk a dolgainkat, nincs főtt étel…stb.

Mielőtt a nemek harcába merülnénk, a lényeget emeljük ki!

Teljesen mindegy, hogy ezeket a dolgokat a férfi, vagy a nő végzi!

Egy a lényeg: életünk fontos részei, szükségletei, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és más dolgokkal is foglalkozhassunk. Tehát VALAKINEK ezeket a feladatokat el kell látnia!

Az esetek többségében ezt a nők vállalják fel. Egyrészt ez egy társadalmi elvárás velük szemben, másrészt szívesen teszik, mert a női mentalitáshoz  hozzátartozik a szeretteinkről való gondoskodás, a környezet rendben tartása, a gyerekeink felnevelése. Teszik ezt akkor is, ha mellette dolgoznak, és hullafáradtan esnek be az ajtón. Természetesen széles a paletta abban, hogy ki mit, milyen színvonalon, milyen eredménnyel, és hozzáállással végez.

Az viszont tény, hogy sok időt, energiát elvesz. És az is tény, hogy kevés az olyan társ, aki mindezt meglátja, és valóban értékeli.

Nem véletlen az, hogy nők tömegei élik meg, hogy munkájukat, fáradozásaikat természetesnek veszik, nem tulajdonítanak neki jelentőséget.

Elég beleolvasni női fórumokba, ahol gyakori téma az elkeseredettség, fásultság, értéktelenség érzése, ahol nincs sikerélmény, egy jóleső kézszorítás, valami apró figyelmesség, mely jelzi, hogy fontos az, amit teszünk.

Megtesszük magunktól is, hiszen örömöt okoz  a gondoskodás, és mi is természetesnek vesszük mindezt.

Egészséges lelkű nőnek eszébe nem jut ezt felhánytorgatni, “forintosítani” meg pláne!

Ezért sajnos sok esetben nincs is becsülete a dolognak, még a saját szemünkben sem!

Itt kezdődnek a problémák.

Sok nő elhiszi azt, hogy ez velejárója a létezésének, és ha netán munkanélküli, fő állású anya, vagy épp gyesen van, arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik, képes azt mondani, hogy éppen SEMMIVEL!

Mert a házimunka, a gyermeknevelés, az az érzelmi támasz amit a családban nyújt, a mai felfogás szerint egyenlő a semmivel!!!

Akkor “csinál valamit”, ha munkahelyen dolgozik, és pénzt keres.

Sajnos sok férfi is így gondolja. Nem nézi semmibe a nő munkáját, és eszébe sem jut, hogy ennek pedig  van létjogosultsága a “munkák” között. Ezek a tevékenységek “forintosíthatóak” mindegyiknek van ára, és bizony van aki ebből él!

Ha netán egyedülálló vagy, esetleg nincs aki mindezt elvégezze, neked meg nincs kedved hozzá, vagy bármilyen okból úgy gondolod, hogy inkább fizetsz, csak valaki oldja meg…nos, akkor találsz bejáróNŐT, házvezetőNŐT, takarítóNŐt, bébisittert, hogy egyéb “szolgáltatásokról” ne is beszéljek! 🙂

A lényeg, hogy innentől ez már szolgáltatás, színtiszta üzlet, amelyért bizony fizetni kell!

Csak hogy képben legyünk, álljon itt némi árlista, mi mibe kerül manapság:

Takarítás: 600-1000ft/ óra

Vasalás: 600-1000ft/ óra

Gyermekfelügyelet: 600-1000ft/óra

Ezek az árak az apróhirdetések átlag árai, természetesen egyéni megállapodásokkal, hogy mi tartozik bele.

Számoljuk már ki ezek alapján, mit spórol meg rajtunk életünk párja! 🙂

Úgy tartom korrektnek, hogy a díjakat felezem, elvégre magamért is dolgozom. Nagylelkű is vagyok,/ vagy ostoba? :)/ mert a legkisebb díjat számolom fel.

Így is, csak a jéghegy csúcsát jelentő tevékenységeket kiemelve:

Takarítás: napi 3 óra /a széthagyott dolgok elrakását, mosogatást is beleszámolva,

napi 2X300=600, heti , havi 30×600=18000

Vasalás: heti 3 óra biztosan van, 3×300=900, havi 4×900=3200

Gyerekre vigyázás: Fogós kérdés, hiszen amíg kicsi, napi 24 óra! Számoljunk egy munkaidőt,napi 8 órát.

Napi 8×300=2400, havi 30X2400=72000

Ez alaphangon is 93200 ft.

Persze mindannyian tudjuk, hogy ez így légből kapott számítás, de arra alkalmas, hogy elgondolkodtasson egy kicsit.

A házimunka, a család kiszolgálása tényleg nem számít semmit? Nem érték?

Az a nő, aki otthon van tényleg nem csinál semmit? Nem tesz le az asztalra semmit?

Persze amíg ezt “ingyen” kapjuk, addig nem számít!

Ha valaki mélyebben, és “tudományosabban”, felmérésekre és statisztikákra támaszkodva szeretné vizsgálni a témát, álljon itt

Sík Endre-Szép Katalin :A háztartási termelés pénzértéke c. tanulmánya. ,mely a TÁRKI-nak készült, statisztikai felmérés alapján.

Egy apró részlet:

“A kétkeresős háztartásokban a nők fizetésért ledolgozott munkaideje átlagosan 3-10 százalékkal marad el a férfiakétól, a házimunkaidejük viszont több mint 200 százalékkal meghaladja azt. Így a feleségek összességében 30 százalékkal hosszabb ideig dolgoznak, mint a férjeik. A kisgazdasággal rendelkező háztartásokban pedig mind a férj, mind a feleség többet dolgoznak, mint a kisgazdasággal nem rendelkező háztartásokban.”

 

Visszatérve az eredeti kérdéshez: a nők többsége szívesen végzi a háztartással, családdal kapcsolatos teendőket, és eszébe sem jut, ezért bármit kérni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkájuk értéktelen, vagy magától értetődő.

Ugyanez vonatkozik a házimunkából részt vállaló férfiakra is.

Mindaz, amit valaki értünk tesz, megbecsülésre méltó dolog, ne csak akkor vegyük ezt észre, amikor már elveszett. A szeretetből végzett munka pedig olyan érték, amit nem kapsz meg pénzért!

Neked mi erről a véleményed?

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet!  Erdei Zita

11 Comments

  • avatar csaladmuzeum2

    Ez semmi az apró javítások elvégzése, a családban jelentkező logisztikai (cipelési), anyagbeszerzési gondok orvoslása mellett! Vannak hagyományos férfimunkák is! Így például a gyerekkel való tanulás (mateklecke, bicikli, sportok, reáltantárgyak egész sora) viszont férfitevékenység! Hasonlóképen férfitevékenység a nagytakarításban a tevékeny közreműködés. Nagyméretű szőnyegek pucolása, ablak és ajtómosás, bútorhúzogatás, függönyfelrakás is! Nem beszélve a mellékhelyiségek festéséről és a kertgondozásról, Zita!
    A jó pasi aranyat ér, akárcsak a jó háziasszony!

  • avatar Erdei Zita

    Tökéletesen egyetértek Veled! Amikor egy férfi megteszi ezeket a dolgokat, azzal nemcsak “pénzt spórol” a család, de kifejezi azt is, hogy fontosak a számára a szerettei. Játszani, tanulni a gyerekkel olyan ajándék a gyerek számára, mely szerintem órabérrel nem kifejezhető, hiszen nemcsak az időnket adjuk neki. Részt vállalni a nehezebb munkákból azért, hogy a szeretett nőt megkíméljük, szintén magáért beszél. Szerintem ez egy szeretetkapcsolat intenzitását is jelzi. Amikor két ember valóban figyel a másikra, nemcsak hazamegy “pihenni”, és elvárja, hogy minden az ő kényelmét szolgálja. Akár férfi legyen ez akár nő, szerintem ez önzés! A férfi munkája pedig érték, melyet a nők nagyon megéreznek, amikor egyedül maradnak, és vagy maguk tanulnak meg mindent, vagy “mestert” kell hívni hozzá. Onnantól fizetős a dolog.
    Mégis, szerintem az általad leírt tevékenységek az a kategória, mely a másikkal való törődést, szeretetet fejezi ki, hiszen az a célja, hogy a nő élete könnyebb legyen! Ez jóval túlmutat a pénzen, és szerintem minden nő vágyik rá, vonzóbb, mint egy “macsó-test”.
    A jó pasi valóban aranyat ér!

  • avatar Izabella

    Nagyon örülök, hogy erről a témáról is írtál, ugyan is, sajnos nagyon sok családban van hasonló eset, hogy nem becsülik otthon a nők munkáját.

  • avatar Katona Laszlo

    Kedves Zita !

    Az eszmefuttatasoddal teljesen egyetertek.Sajnos a regi idokbol jovo mentalitas meg ma is jellemzi a ferfiak nagyreszet.De jo uton jarunk,mert mivel mint a ket fel, legtobb esetben ,munkahellyel rendelkezik az otthoni munkaban is megjelent a munkamegosztas.Az vegzi el az otthoni munkat, akinek eppen ideje van.Ha lehet, akkor kozosen.

  • avatar Erdei Zita

    Kedves Izabella!

    Szerintem jóval több családban okoz ez problémát, mint ahányban nyíltan beszélnek róla. Ezért született ez a cikk.
    Üdvözöllek itt 🙂

  • avatar Erdei Zita

    Kedves László!

    Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed erről a témáról. Azt hiszem nem a nemek harcát kell kiemelni a dologgal, hanem ahogy Te is felvetetted, ez közös ügy. Ma már nem a régi szerepek szerint élünk,ahol a nő dolga, hogy kiszolgálja a férfit. Mindkettőjük közös érdeke, hogy a dolgok el legyenek rendezve. Az, hogy ezt milyen formában teszik, az egy kapcsolat belső ügye. Mindenesetre jelzés értékű, a kapcsolat minőségét illetően. Figyelünk-e egymásra, becsüljük, segítjük-e egymást, vagy kihasználjuk és leckéztetünk..

  • avatar Ildi

    Szerintem ez elsősorban párkapcsolati kérdés, és egyértelműen a kapcsolat záloga, hogy kiegyensúlyozott munkamegosztás legyen.
    Kettőn áll a vásár. Mi bizniszben vagyunk a párommal, én takarítok, ő reggelit készít. Eleinte mindent felesben csináltunk, de ő nem szívesen takarított, én meg reggel nehezen kelek reggeli nélkül. A bevásárlást is ketté osztottuk, ő megy boltba, én piacra – az előbbihez hasonló megfontolásból. Egyszer rájöttem, mennyivel többet cipelek haza… na, akkor leültünk és kitaláltuk, hogy lehetne megúszni, h ne cseréljük fel a két feladatot, de én se szakadjak meg. A megoldás az lett, hogy együtt indulunk bevásárolni, aztán mikor mindenki végzett összetalálkozunk, és onnantól ő cipekedik. Persze minden azon alapszik, hogy alapvetően nyitott, még ha nem is volt számára alapvető a munka megosztás, vagy a házi munka alapvető szükségessége. A jó kommuniáció (időben!)… szerintem ez a dolgok kulcsa.

  • avatar Erdei Zita

    Kedves Ildi!

    Gratulálok Nektek, mert ez valódi szereteten alapuló közös teljesítmény. Benne van egymás megbecsülése, szeretete. Köszönöm, hogy leírtad!

Vélemény, hozzászólás?