184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

avatar Erdei Zita 2011. augusztus 1. hétfő

A fájdalom az az energia, mely a negatív énképünket táplálja. Ha nincs fájdalom, nem sokat foglalkozunk többé a dologgal. Egyszerűen érdektelenné válik. 

Bezzeg amíg fáj valami, szinte másra sem tudunk gondolni! Újra és újra felidézzük, és szinte elmerülünk a keserű fájdalom stabilitást nyújtó élményébe.

Belekapaszkodunk, ez kitölti időnket, leköti energiánkat. Amíg ezzel vagyunk elfoglalva, felmentjük magunkat az alól, hogy tovább lépjünk, és új feladatok, élmények felé haladjunk. Nem is tudnánk, hiszen a fájdalom elveszi az erőnket, a múltban való kutatás pedig a jövőre irányuló gondolatainkat.

Minden gyásznak megvan a maga ideje, minden fájdalomnak is! Hagyni kell, amíg fáj, hiszen közben gyógyulnunk, erősödnünk kell!

Ne engedjük azonban, hogy életünk alapeleme legyen! Fájdalmat könnyen találhatunk, ha keresünk! Ezzel aztán mindig témát, és okot adunk magunknak arra, hogy ne a jelen örömét, a jövő terveit forgassuk az agyunkban. A fejlődés megreked, a fájdalom pedig mint egy drog, új és új adagot kíván.

Vigyázat! Erre is rá lehet szokni!

Neked mi erről a véleményed?

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet!  Erdei Zita


2 thoughts on “184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

  1. A cikked jó sokmindent eszembe juttatott a “fájdalommal” kapcsolatban.
    Vannak ugye testi és lelki fájdalmak.Azt vettem észre, ha testi, akkor az a pozitívuma, hogy a Most-ban tart.Ha lelki, akkor viszont a múltban.
    Érdekes módon a fájdalom a tudatosodás velejárója, mintegy mellékterméke.
    Egy jel ami utat mutat és addig tart, amíg fel nem ismertük üzenetét.
    Így vezet előre az úton.
    Azonban hosszútávon már szenvedést okoz és “beleragaszt” az egóba.A megoldás ilyenkor nem az, hogy mindenféle megoldást keresünk, hanem ha olyasmivel foglalkozunk ami örömet okoz.Egy ponton átbillen a mérleg és a jó érzést okozó gondolatok kerülnek túlsúlyra, ezáltal frekvenciáink megváltoznak és a szenvedés átváltozik örömmé, jólét-té.

  2. Köszönöm Eyn! Én is erre jutottam!
    Amíg küzdünk valami “ellen”, nem tudunk tovább lépni, mert a küzdelem helyben tart, és felőrli az erőnket.
    “A megoldás ilyenkor nem az, hogy mindenféle megoldást keresünk, hanem ha olyasmivel foglalkozunk ami örömet okoz.”
    Szerintem ez a kulcsmondat!

Vélemény, hozzászólás?