Üss, vagy fuss, esetleg valami más? Módszerek ellenséges zónában

Ha körülnézünk a környezetünkben, valószínűleg találunk olyan személyt, akinek a viselkedése bántó, nem szeretetből fakad. Vannak akik nem tudnak szabadulni a fásultságtól, rosszindulattól. Talán tapasztaltuk már, hogy, ha ilyen esetben nem megfutamodtunk, vagy visszaütöttünk, hanem egy szelídebb módon reagáltunk, pozitív irányba fordult a dolog.

A támadás valójában segélykérés, még ha ez elsőre abszurdnak tűnik is!

Érdemes végiggondolni: vajon milyen segítségre van ennek az embernek szüksége? Hogyan segíthetnék én? Adhatnék neki valamit? Meghallgathatnám? Ha segítünk valakinek, könnyen lehet, hogy ő az aki tudja a választ a mi problémánkra. Lehet, hogy nem most, hanem valamikor a jövőben!

Lepaktálni az ellenséggel? Igen. Kezdetben talán elég egy őszinte, érdeklődő, pillantás. Egy mosoly, egy köszönés, egy apró segítő gesztus. Érezhetően kezd olvadni a jég, még akkor is, ha a másik ember nem érti mi történik, és makacsul tartja a távolságot. Ha sikerül átlépni ezen, lehet, hogy a legfőbb támogatónkra teszünk szert.

Mindenki életében vannak olyan negatív helyzetek, amire nem tud felkészülni, nem tud tenni ellene semmit.

Pl. A párod estére meghívta a barátaitokat vacsorára anélkül, hogy veled egyeztette volna!

Éppen rossz passzban vagy, ráadásul másnapra egy határidős munkát is meg kell csinálnod!

Teljesen kiakadsz, mikor értesülsz a dologról!

Ez a szükséges szenvedés része! Más döntése miatt nehéz helyzetbe kerültél!

Nem tehettél ellene semmit, hiszen nem tudtál róla!

A helyzetre adott reakciód viszont már egyéni, a te kezedben van!

Lehet, hogy mártírként szó nélkül vásárolsz, főzöl, egész éjjel dolgozol, reggelre már csak egy önmarcangoló, mindenkit utáló zombi marad belőled! A feszültséget mindenki érezte, a barátok kellemetlenül érzik magukat, kerülni kezdenek. A harag, a düh otthon is megmarad.

Lehet, hogy eleve lemondatod a dolgot a pároddal, kérdés, hogy ki hogy veszi mindezt!

Vagy felvállalod a helyzetet, pizzát rendelsz és a barátokat őszintén tájékoztatva isteni pizzás bulit csaptok. Kissé korábban lesz vége, mert a munkádat még be kell fejezni. A pároddal pedig tisztázzátok, hogy máskor ne csináljon ilyet. Lehet, hogy hálás lesz, hogy nem hagytad cserben. Az eset pedig erősíti a kapcsolatotokat!

A variációkat most nem veszem végig. Mindenesetre ki lehet belőle jönni jól, és rosszul is!

Ha rosszul reagálod le, szükségtelen szenvedést hozol magadra, hiszen lehettek volna jó megoldások is!

Te meg gyártottál haragot, bosszúságot, veszekedést és még ki tudja mit!

Mert a rossz reakciódra a másik is reagálhat rosszul!

A lánc néhány eleme után meg ott találod magad egy pokoli, elmérgesedett élethelyzetben!

Már nem is emlékszel hol kezdődött, hol romlott el!

Mindenki hibás, a sors meg csak „ ver „ téged! Még hogy te okoztad??

Életünk ilyen döntéshelyzetek láncolata.

Észrevétlenül formáljuk, akár felismerjük ezt, akár nem!

Minél tudatosabban figyelsz ezekre a dolgokra, annál több szenvedéstől óvhatod meg magad!

Jó hír, hogy a szenvedést jó döntésekkel, jó reakciókkal akár boldogságra is cserélheted!

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet! Erdei Zita

 

“Üss, vagy fuss, esetleg valami más? Módszerek ellenséges zónában” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A leirtakkal teljesen egyetértek! A jószándékú, nyugodt és megoldást eredményező reakciókra voksolok én is.Egyetlen aprócska probkémát látok: ha a párod számára ez természetessé válik,és eset újra és újra megismétlődik..:(

  2. Kedves Mária!

    A békét kereső megoldás, nem jelent sem gyávaságot, sem megfutamodást.
    Egy kapcsolat építéséhez bátorság is kell.
    Meg kell találnunk a módját, a helyét, és az idejét annak, hogy elmondjuk a másiknak, ami zavar.
    Csak így van esély a változtatásra. Igaz, nem megy egyik pillanatról a másikra, de nem reménytelen.

Vélemény, hozzászólás?