
196.”Az áldozat majdnem szeretet”
Aki áldozatot hoz, úgy érzi, mindent megad a másiknak, amire csak képes. Úgy éli meg, hogy a legmagasabb szeretetet valósítja meg, ami csak létezik. A sors fintora, hogy aki áldozatot hoz, az öröm, és lelket betöltő boldog elégedettség helyett általában csalódottságot, keserűséget, végül kiégettséget érez.
Tovább olvasom
195.”A bűntudat meggátolt bölcsesség”
A bűntudat egy újabb akadály, mellyel lassítjuk fejlődésünket. Vétkesnek érezzük magunkat valamiben, és úgy gondoljuk büntetést érdemlünk. Az ember nagyon kreatív tud lenni a büntetés formáit illetően. Önbüntetés esetén még meg is magyarázzuk magunknak, hogy ez így helyes, ennyivel tartozunk a lelkiismeretünknek.
Tovább olvasom
194.”A fájdalom majdnem gyengédség”
A lelki traumák nemcsak a lélekben hatnak, de testi tüneteket is okoznak. A gyomrunk összeszorul, lélegzetünk felgyorsul, légszomj, remegés, bénultsághoz hasonló tompaság borít el. A fájdalom betölt, és uralja egész lényünket. Szétfoszlik biztonságérzetünk, megrendülnek stabilnak gondolt állásaink, és legszívesebben összekuporodva keresnénk menedéket.
Tovább olvasom
193.”A veszteség majdnem új kezdet”
A veszteség szerepe az, hogy lehetőséget adjon új, tiszta körülmények megteremtéséhez. Arra tanít, hogy az, amihez ragaszkodtunk, nem volt alkalmas arra, hogy fenntartson minket. Egy új dolog születésének kezdete. Ahhoz azonban, hogy ezt meglássuk, és élni tudjunk vele, először meg kell élni, majd lezárni az elvesztett dolog miatt érzett fájdalmunkat. Amíg ezt nem tesszük meg, nem vesszük észre az új lehetőségek feltárulását, vagy ha érzékeljük is, nincs erőnk élni, vele.
Tovább olvasom
192.”A félelem majdnem izgalom”
A félelem egy testünket betöltő energia hullám, mely végighaladva mozgósítja az energiáinkat testi és lelki szinten is. Ha megpróbálunk ellenállni, akkor blokkok, gátak, görcsök keletkeznek. Minél többször ismétlődik ez a folyamat, annál erősebbek a negatív eredmények.
Tovább olvasom
191.”Minél kevésbé védekezem, annál nagyobb biztonságban vagyok”
A támadásra ösztönösen védekezéssel reagálunk. Minél jobban védekezünk, annál inkább támadnak. Látszólag patthelyzet, melyet nem tudunk megszüntetni. Rossz érzések kerítenek hatalmukba, melyek nagy része a látszat ellenére nem kívülről jön, hanem bennünk van. Mélyen elásva, a múltban gyökerezve. A támadás csak felszínre hozza a lelkünkben eltemetett mérget.
Tovább olvasom
190.”Ha fáj, az nem szerelem”
Romantikus szerelem. Agyunkban megjelenik egy euforikus boldogságban ölelkező pár, és a háttérben ott lopózik a fájdalom képzete is. Mert valamire való filmet nem csinálhatunk abból, hogy minden „simán megy”. Ez nemhogy a nézőket, de még a szereplőket se nagyon hozza lázba. Bezzeg ahol fájdalom van! Ahol meg kell küzdeni, ahol tragédia van, ahol nem teljesülnek az álmok! Amikor olyanba szeretsz, akibe nem lenne szabad! Az már valami!
Tovább olvasom
189.”Minden fájdalom forrása a ragaszkodás”
Ha elveszítjük azt, amihez ragaszkodunk, akkor szenvedünk. A ragaszkodás egy görcsös kötődés. Valaminek a birtoklása, legyen az ember, tárgy, vagy egy eszme. Csak egyféle módon vagyunk hajlandóak viszonyulni hozzá, ez pedig a saját elképzelésünk. Ha ez nem teljesül, netán elveszítjük amihez ragaszkodunk, nagy fájdalmat élünk meg.
Tovább olvasom
188.”A független ember legnagyobb titka az, hogy még nem engedett el valakit a múltjából”
A függetlenség csak kívülről vonzó dolog. Úgy tűnik, erős, önmagával jóban lévő ember, aki tartja a függetlenségét, akár egy kapcsolaton belül is. Ha jobban a mélyére nézünk, felismerhetjük, hogy bizony valami más rejtőzik e mögött. Valami múltban tartó kötődés, mely nem enged közel senkit a jelenben.
Tovább olvasom
187.”Ha bármi, amit csinálok nehéz, az azt jelenti, hogy egy szerep foglya vagyok”
"Nehéz az élet!"-sóhajtunk, és mindenki talál olyan dolgot az életében, ami ilyenkor eszébe jut. Van aki nem is talál mást! Ez azonban nem az élet természetes, és kiszabott velejárója, hanem olyan helyzetek, melyeket önkéntelenül hoztunk létre, és tartunk fenn. Valójában lecserélhető szerepek, melyek a látszat ellenére nem a környezetünknek, hanem nekünk fontosak.
Tovább olvasom
186.”A belülről jövő boldogság nem veszhet el”
Tanulmányok, idézetek, dalok születtek már arról, mi a boldogság. Mélyen elgondolkozva mindenki tud erre egy általa megtapasztalt, vagy vágyakozva keresett dolgot említeni. Egy azonban biztos: ha az euforikus örömérzést tekintjük boldogságnak, az nagyon könnyen elillan, és nem konzerválható.
Tovább olvasom
185.”Ami másban taszít, az magamban taszít”
Aki ezoterikus körökben forog, gyakran találkozott már ezzel a gondolattal. " Milyen igaz!"-jön a reakció, de"éles" helyzetben nehezen tudunk vele mit kezdeni! Például fuldoklunk egy hozzánk közel álló ember önteltségétől, önzésétől, rajtunk keresztül gázoló magatartásától. Elővesszük ezt a gondolatot, és egyszerűen nem találjuk magunkban ezt a mérhetetlen önzést!
Tovább olvasom
184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”
A fájdalom az az energia, mely a negatív énképünket táplálja. Ha nincs fájdalom, nem sokat foglalkozunk többé a dologgal. Egyszerűen érdektelenné válik. Bezzeg amíg fáj valami, szinte másra sem tudunk gondolni! Újra és újra felidézzük, és szinte elmerülünk a keserű fájdalom stabilitást nyújtó élményébe.
Tovább olvasom
183.”Ha a kapcsolatomban a legjobbat akarom, akkor a legjobbat nyújtom”
Amit a kapcsolatunkban kapunk, az mutatja, hogy mennyit adunk. Mielőtt panaszkodásba kezdünk, gondoljuk ezt végig! Ha önzetlenül, és valóban tiszta szívvel adjuk a legjobbat magunkból, az olyan állapotba hoz, ahol képesek vagyunk a másikban is meglátni, és élvezni a legjobbat.
Tovább olvasom
182.”Ha a kapcsolatom egy problémája meghaladja a képességeimet, akkor kérem Isten segítségét”
Ez az a helyzet, ami megoldhatatlannak látszik. Egyszerűen nem látunk kiutat, nincs a kezünkben olyan eszköz, mellyel megoldhatnánk a problémánkat. Sokszor olyan fájdalmasak ezek a konfliktusok, hogy erőnk sincs szembe nézni velük. Általában ezek azok a pillanatok, amikor végső elkeseredésünkben Isten segítségét kérjük.
Tovább olvasom
181.”Amit a szüleimben elutasítok, a társam játssza el”
A szüleinkben elutasított dolgok, sokszor egész életünkön végigkísérnek. Nehéz szembenézni ezzel, hiszen ez a legérzékenyebb pontunk. Odáig már el sem merészkedünk, hogy felismerjük, valójában mi vetítettük rájuk a magunkban elfojtott részeket. Úgy éljük meg, mint az ő hibájukat, elutasítóan és ítélkezve.
Tovább olvasom
180.”Mindenki, aki segítségért fordul hozzám, azért jön, hogy megmentsen engem”
Ha valaki segítségért fordul hozzánk, látszólag kér, de valójában ad! Pontosan azt a területet fogja érinteni, ahol nekünk magunknak van szükségünk gyógyulásra. Lehet, hogy a felszínen már megoldottunk egy problémát, és nem vesszük észre, hogy a mélyben még megoldatlan, lezáratlan maradt.
Tovább olvasom











