Posted on

12.”Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik”

Védekezésünk alapja régen elszenvedett fájdalmak emléke. Amelyik területen valaki védekezik, ott sérelem, fájdalom érte. Ha meg tudjuk fejteni mire van szüksége a másiknak, és azt megadjuk neki, egyszer csak leereszti a pajzsát, és elindul felénk!

Saját rejtett félelmeinket is megtalálhatjuk, ha végiggondoljuk azokat a területeket, ahol támadni, vagy menekülni szoktunk! Ezek a védekezés leggyakoribb formái. Ha felismertük, és átéreztük újra és újra a bennünk ilyenkor zajló érzéseket, eljuthatunk a békéhez, ahol már nincs szükségünk sem kardra, sem páncélra! Continue reading 12.”Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik”

Posted on

11.”Ha úgy akarunk manipulálni valakit, hogy a bűntudatát akarjuk felébreszteni, a saját szívünk törik össze”

Az érzelmi zsarolás egyik alap eszköze, amikor a társunkat szembesítjük azzal, mennyire összetörte a szívünket. Valójában vesztettünk egy hatalmi csatában, és most így akarjuk mégis elérni, hogy a másik úgy viselkedjen velünk, ahogyan mi szeretnénk. Ez azonban nem tesz boldoggá, csak fokozza a hatalmi drámát.

Adjunk inkább valami ajándékot ilyen helyzetben! Lehet ez tárgy, de ha éppen elhagytak , akkor a másik ezt is a manipuláció eszközének fogja tekinteni. Ebben az esetben maradjunk a lelki ajándékoknál: megbocsátás, hála, elengedés, kötöttségek nélküli szeretet. Continue reading 11.”Ha úgy akarunk manipulálni valakit, hogy a bűntudatát akarjuk felébreszteni, a saját szívünk törik össze”

Posted on

10.”Ha felismerjük azt, ami összeköt, akkor szeretetben, megbocsátásban, és örömben van részünk”

Az emberek közötti kötelékeket nem mi teremtjük, csak felismerjük azt ami már létezik. Ha ezt sikerül megtennünk, megtapasztalhatjuk az együttlétben, összetartozásban lévő teremtő erőt. Azt, hogy két ember, ha összhangban van, sokkal többre képes, mint egyedül! Continue reading 10.”Ha felismerjük azt, ami összeköt, akkor szeretetben, megbocsátásban, és örömben van részünk”

Posted on

9.”Ha elvenni próbálok valamit, akkor elutasításban lesz részem”

Ha lopva el akarok venni valamit a társamtól, úgy álcázva, mintha adnék, gyakran elutasításban lesz részem.

Amikor azért adok, hogy kapjak valamit cserébe, az nem szeretet, hanem üzlet! Ma az emberek többsége nem tudja  mit jelent igazán az, hogy adni! Mindenképpen viszonzást vár! Ez viszont nem ajándékozás, hanem manipuláció!

Lehet ennek burkoltabb formája is, amikor nem az adás tölt el örömmel, hanem a másik reakciója. Tulajdonképpen a figyelmét, szeretetét, háláját várom. Ha ez nem úgy sikerül, ahogyan elvártam, jön a csalódás, a sértettség, a szívfájdalom, az elutasítottság érzése. Viszont senki sem utasíthat el, ha semmire nincs szükségünk!

A nap mindennap felkel a maga gyönyörködtető módján, akkor is,ha értékeljük ezt, és akkor is, ha nem!  Nem vár viszonzást a szépségéért!

Ha úgy adunk, hogy semmit sem kérünk cserébe, ellenállhatatlanok leszünk! Nem érhet csalódás, nem számít, hogy a másik ember hogyan viselkedik, nem akarjuk irányítani. Akkor is szeretjük, ha félrelök, mert semmit nem akarunk kapni tőle!

Posted on

8.”Minél jobban irányítom a társamat, annál unalmasabbá válik”

Ez egy szédületesen izgalmas gondolat! Ugyanis, ha sikerül megvalósítani az irányítást, az totális ” papucsképző”, vagy nőknél jellemzőbben a “lábtörlővé “válás folyamata! Aztán meg lehet szenvedni!

Pedig ezt tanuljuk generációkon át! Hogyan is működik ez?

Megismerkedésünk elején általában szabadnak, izgalmasnak, vonzónak látjuk partnerünket! Laza vagányságnak tartjuk azokat a dolgait is, amelyek talán nem is annyira kedvünkre valók! Mindaddig míg nem érintenek közelről! A szorosabbá váló kapcsolatban ugyanis igyekszünk megismerni a másikat, és lehetőleg megszüntetni a minket zavaró dolgait. Laza macsó volt amikor megismertem? Pont ez vonzott? Mellettem csak ne legyen laza macsó, és ne gyakorolgassa a vonzerejét! Hogy papucsként uncsi lesz? Ebbe bele sem gondol az ember lánya, csak egy napon arra ébred, hogy unja.

Ugyanis minél jobban sikerült a másikat ellenőrzés, irányítás alá vonni, annál kiszámíthatóbb. Biztonságos ugyan, de már nem felkavaró! Mi lenne a megoldás? Óriási bátorság, és önbizalom!

Fel kell hagyni a másik irányításával, és hagyni, hogy a saját kedve szerint élje az életét. Ez persze félelemmel, bizonytalansággal tölt el, de visszahozza a kezdeti izgalmat, a vonzó tulajdonságokat! Persze ott a félelem, hogy a vonzó tulajdonságokat más is értékeli majd.

Ha ez túl ijesztő a számunkra, akkor ahelyett, hogy a társunkat korlátoznánk, közöljük vele a félelmünket, mert ez az út vezet a gyógyuláshoz.

Mindenesetre, hagyjuk, hogy társunk önmaga legyen, és gyönyörködjünk benne!  Miként lehet ezt megtenni? Úgy, hogy mi is megőrizzük a szabadságunkat, a vonzó tulajdonságainkat, és van erőnk bízni abban, hogy ezt partnerünk is értékeli!

Posted on

7.”A társam nem azért van, hogy kielégítse a vágyaimat”

A kapcsolataink elején igyekszünk a másik kedvében járni, örömöt okozni. Boldoggá tesz, ha Ő is ugyanígy viszonyul hozzánk, és kölcsönösen kielégítjük egymás igényeit. Általában ebből következik a párkapcsolat első csapdája! Úgy gondoljuk, aztán már el is várjuk, hogy társunk a kedvünket keresse, boldoggá tegyen. Ha ezt nem tudja megtenni, jön a csalódás! De honnan is tudná maradéktalanul megtenni? Ahhoz nagyon mélyen ismernie kellene, de hangulatainkat, elvárásainkat akkor sem tudná követni. A párkapcsolat célja nem ez a gyerekes függőség, megfelelési kényszer!

Társunk azért van, hogy közösen teremtsünk, hogy kapcsolódjunk, beszéljünk egymással, együtt haladjunk előre kéz a kézben, együtt gyógyítsuk sebeinket és haladjunk a boldogság felé.

Posted on

6.”A másik személy, aki részt vesz ebben a kapcsolatban, az én csapatom tagja”

Gyakran viselkedünk úgy hozzánk közel állókkal, mintha ellenfelek lennénk. Az egók harcának is szokták nevezni, amikor arra törekszünk, hogy ” megnyerjünk egy csatát”, nekünk legyen igazunk, úgy történjenek a dolgok ahogyan mi akarjuk, fölényesen bebizonyítsuk a másiknak, és az egész világnak, hogy mi vagyunk a jobbak, az okosabbak, a dörzsöltebbek! Talán még azon az áron is, hogy megbántjuk társunkat, és igyekszünk neki bebizonyítani milyen ostoba, tehetetlen, stb!

Csak egy dolgot felejtünk el közben – azt, hogy egy csapatban játszunk! Ha ő veszít, valójában én is veszítek! Nem elismerést, és szeretetet fogok kapni tőle, hanem csalódott, dühös, keserű érzéseket, melyek megkeserítik a kapcsolatot, és az én életemet is.

Egy valódi csapatban közös célért küzdünk, és mindenben igyekszünk segíteni a másikat, hogy minél jobb legyen, hiszen az ő sikere a mi sikerünk is!

Posted on

5.”Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz”

Az elkötelezettség azt jelzi, hogy mennyire adjuk magunkat egy dologhoz. Sokan félnek elköteleződni, mert azt hiszik, akkor elvész a szabadságuk, és visszavonhatatlan korlátok közé kerülnek.

Ez tévedés! Két fajta szabadság létezik. Egyik a “magányos farkasoké”, amikor függetlenítjük magunkat a dolgoktól, és elmenekülünk az elől, ami zavar. Ezzel a hozzáállással örök menekülők leszünk, és nem adatik meg az igazi, kiteljesedett élet!

A másik a valódi szabadság, amikor elkötelezzük magunkat valami mellett, és igyekszünk abba a dologba a lehető legtöbbet adni magunkból.Az igazi szabadság belülről fakad! Például, ha olyan munkánk van, amit nyűgnek érzünk, nem látjuk a szabadság lehetőségét. Ha viszont úgy döntünk, hogy teljes szívből végezzük az adott feladatot, lelkesen még többet is teszünk bele, mint amit muszáj, egyszer csak megérezzük a szabadság nyújtotta örömöt. Az elkötelezettség segít arra összpontosítani, ami valóban fontos!

Posted on

4. “Nem én bocsátok meg, hanem rajtam keresztül bocsátanak meg “

Próbáltál már megbocsátani sebekkel a szíveden? Nagyon-nagyon nehéz! Van amikor olyan mély dolgok bántanak, amit egyszerűen képtelenek vagyunk megbocsátani! Hiába a belátás, hiába a tudatosság, hiába az elhatározás! Egyszerűen nem megy! A sebek újra, és újra felszakadnak, főként ha az illető tesz is róla, hogy ez így legyen.

Mit lehet ezzel tenni?

Spezzano doktor tanácsa: “Olyan helyzetekben, amelyek meghaladnak minket, ahol nem látjuk a kiutat,illetve, ha teljesen el vagyunk keseredve, és nagy fájdalomban van részünk, akkor kérjük a Fennvalónkat, hogy adjon megbocsátást. Így ki tudunk mozdulni a nemakarásból, és a félelemből, és hagyjuk, hogy a Fennvaló cselekedjen helyettünk.”

Posted on

3.”A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat”

Minden gyógyulási folyamat lényege, hogy egy adott dologról megváltoztassuk a nézőpontunkat. Ahogyan a nézőpontunk változik, úgy változik az életünk is, hiszen mások lesznek a gondolataink, a reakcióink, és az így kiváltott hatás is. A megbocsátás lehetőség arra, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből, a helyzet fölé emelkedjünk, és ettől maga a helyzet is megváltozik.

Sokszor öntudatlanul kapaszkodunk a sérelembe, ízlelgetjük a fájdalmat, és nem merjük elengedni, hamis erőt merítve az önsajnálathoz. Van aki azért nem képes megbocsátani, mert fél, hogy újra és újra kihasználják majd.

Ez nem így van! Ha képesek vagyunk megbocsátani, az magasabb szintre emel bennünket, megváltozik a kapcsolat jellege, és előbb-utóbb a másik fél is!

Ha alaposan szemügyre vesszük sérelmeinket, betegségeinket, azokat a területeket, ahol hiányt szenvedünk, valójában olyan területekre érkezünk, ahol a saját életünkben zsákutcába jutottunk, nem merünk továbblépni, ezért egy másik embert hibáztatunk. Látszat tevékenységbe kapaszkodunk, mert félünk a változástól, képtelenek vagyunk szabadulni rossz érzéseinktől, nem merünk a megbocsátásvizéből inni, pedig új életet adna számunkra.

Fogd hát a poharat ma velem, és mondd:” Ebben a helyzetben megbocsátok neked…,/ név/ így én szabad leszek.Ebben a helyzetben…/megnevezem a helyzetet/ megbocsátok neked, így én szabad leszek.”

Posted on

2 “Minden olyan viselkedésforma, amely nem szeretet, az a szeretet igénylése”

Ha körülnézünk a környezetünkben, valószínűleg  találunk olyan személyt, akinek a viselkedése bántó, nem szeretetből fakad.Vannak akik nem tudnak szabadulni a fásultságtól,rosszindulattól. Ha megfigyeljük ezeket a reakciókat észrevehető, hogy valójában figyelmet, szeretetet igényelnének. Ha ellenünk irányul a támadás, akkor éppen a mi szeretetünk, figyelmünk az, ami megnyugtatná a másik embert. Talán tapasztaltuk már, hogy, ha ilyen esetben nem “visszaütöttünk”, hanem egy szelídebb módon reagáltunk, pozitív irányba fordult a dolog. A támadás valójában segélykérés, még ha ez elsőre abszurdnak tűnik is! Érdemes végiggondolni: vajon milyen segítségre van ennek az embernek szüksége? Hogyan segíthetnék én? Adhatnék neki valamit? Meghallgathatnám? Ha segítünk valakinek, könnyen lehet, hogy ő az aki tudja a választ a mi problémánkra. Lehet, hogy nem most, hanem valamikor a jövőben!

Posted on

1. “A közelség mindent meggyógyít”

Ha valami bánt bennünket egy kapcsolatban, a megoldás felé vezető út ott kezdődik, hogy elindulunk a másik felé. Nem sértődve távolodunk, elzárkózunk, hanem elkezdünk közeledni hozzá. Ez sokszor igen nehéz, hiszen lehet, hogy szívünk tele van csalódással, haraggal, mégis, nekünk kell megtenni az első lépést. Ez lehet egy telefonhívás, egy ölelés, egy kedves gesztus, amire őszintén képesek vagyunk. Ha sikerül ezt megtenni, és őszinte figyelemmel fordulni a társunk felé, egy magasabb szinten kapcsolódni hozzá az begyógyítja a sebeket, elmúlik a kétely, a félelem, a harag, a mellőzöttség érzése. A kapcsolatba újra erő költözik!

Posted on

Gyógyító elvek gyűjteménye

Életünkben számtalan olyan érzelmek okozta fájdalom van, amelyre valójában semmi szükség, és tudatosabb gondolkodással elkerülhetnénk. Ezeknek a fájdalmaknak a zöme kapcsolatainkhoz kötődik. A párkapcsolat valójában a legintenzívebb lehetőség ahhoz, hogy fejlődjünk. A hibás lépések nyomán fájdalom fakad, de minél közelebb kerülünk a valódi szeretethez, annál több, öröm és boldogság forrása. A gyógyító elvek ismerete segítséget nyújt ahhoz, hogy más szemmel nézzük önmagunkat, párkapcsolatunkat , és a világot! Continue reading Gyógyító elvek gyűjteménye