A támadásra ösztönösen védekezéssel reagálunk. Minél jobban védekezünk, annál inkább támadnak. Látszólag patthelyzet, melyet nem tudunk megszüntetni. Rossz érzések kerítenek hatalmukba, melyek nagy része a látszat ellenére nem kívülről jön, hanem bennünk van. Mélyen elásva, a múltban gyökerezve. A támadás csak felszínre hozza a lelkünkben eltemetett mérget.
Tovább olvasom
Romantikus szerelem. Agyunkban megjelenik egy euforikus boldogságban ölelkező pár, és a háttérben ott lopózik a fájdalom képzete is. Mert valamire való filmet nem csinálhatunk abból, hogy minden „simán megy”. Ez nemhogy a nézőket, de még a szereplőket se nagyon hozza lázba. Bezzeg ahol fájdalom van! Ahol meg kell küzdeni, ahol tragédia van, ahol nem teljesülnek az álmok! Amikor olyanba szeretsz, akibe nem lenne szabad! Az már valami!
Tovább olvasom
Érdekes cikket találtam az egyik honlapon, mely elgondolkodtatott, és méltó a kreatív ötletek rovatba. Sőt, talán az egyik legkülönlegesebb színfoltja lehet! Persze nem mindegy hogyan közelítjük meg a témát. A dolog lényege, hogy az internet olyan, és annyiféle adatot tárol rólunk, melyre nem is gondolnánk!
Tovább olvasom
Ha elveszítjük azt, amihez ragaszkodunk, akkor szenvedünk. A ragaszkodás egy görcsös kötődés. Valaminek a birtoklása, legyen az ember, tárgy, vagy egy eszme. Csak egyféle módon vagyunk hajlandóak viszonyulni hozzá, ez pedig a saját elképzelésünk. Ha ez nem teljesül, netán elveszítjük amihez ragaszkodunk, nagy fájdalmat élünk meg.
Tovább olvasom
Egy párkapcsolat mindig ad témát. Élő, forrongó, tele érzelmekkel, problémaként megélt helyzetekkel. Teljesen uralja az életünket, kínzó nyugtalanságot okozva. Másra sem bírunk figyelni! Ez csökkenti annak lehetőségét, hogy észrevegyük életünk fontos dolgait. Jó lenne elmondani valakinek, megkérdezni, ő hogyan látja a történteket.
Tovább olvasom
A függetlenség csak kívülről vonzó dolog. Úgy tűnik, erős, önmagával jóban lévő ember, aki tartja a függetlenségét, akár egy kapcsolaton belül is. Ha jobban a mélyére nézünk, felismerhetjük, hogy bizony valami más rejtőzik e mögött. Valami múltban tartó kötődés, mely nem enged közel senkit a jelenben.
Tovább olvasom
"Nehéz az élet!"-sóhajtunk, és mindenki talál olyan dolgot az életében, ami ilyenkor eszébe jut. Van aki nem is talál mást! Ez azonban nem az élet természetes, és kiszabott velejárója, hanem olyan helyzetek, melyeket önkéntelenül hoztunk létre, és tartunk fenn. Valójában lecserélhető szerepek, melyek a látszat ellenére nem a környezetünknek, hanem nekünk fontosak.
Tovább olvasom
Tanulmányok, idézetek, dalok születtek már arról, mi a boldogság. Mélyen elgondolkozva mindenki tud erre egy általa megtapasztalt, vagy vágyakozva keresett dolgot említeni. Egy azonban biztos: ha az euforikus örömérzést tekintjük boldogságnak, az nagyon könnyen elillan, és nem konzerválható.
Tovább olvasom
Aki ezoterikus körökben forog, gyakran találkozott már ezzel a gondolattal. " Milyen igaz!"-jön a reakció, de"éles" helyzetben nehezen tudunk vele mit kezdeni! Például fuldoklunk egy hozzánk közel álló ember önteltségétől, önzésétől, rajtunk keresztül gázoló magatartásától. Elővesszük ezt a gondolatot, és egyszerűen nem találjuk magunkban ezt a mérhetetlen önzést!
Tovább olvasom
Joe Fowler admirális mindkét világháborúban szolgált. Hajómérnökként ő tervezte Amerika két legnagyobb repülőgép anyahajóját, a USS Lexingtont és a USS Saratogát. 1948-ban ment nyugdíjba a tengerészettől. Nem sokkal később Walt Disney arra kérte fel, hogy vezesse első vidámparkjának tervezési és kivitelezési munkáit Kaliforniában.
Tovább olvasom
A fájdalom az az energia, mely a negatív énképünket táplálja. Ha nincs fájdalom, nem sokat foglalkozunk többé a dologgal. Egyszerűen érdektelenné válik. Bezzeg amíg fáj valami, szinte másra sem tudunk gondolni! Újra és újra felidézzük, és szinte elmerülünk a keserű fájdalom stabilitást nyújtó élményébe.
Tovább olvasom
Amit a kapcsolatunkban kapunk, az mutatja, hogy mennyit adunk. Mielőtt panaszkodásba kezdünk, gondoljuk ezt végig! Ha önzetlenül, és valóban tiszta szívvel adjuk a legjobbat magunkból, az olyan állapotba hoz, ahol képesek vagyunk a másikban is meglátni, és élvezni a legjobbat.
Tovább olvasom
Ez az a helyzet, ami megoldhatatlannak látszik. Egyszerűen nem látunk kiutat, nincs a kezünkben olyan eszköz, mellyel megoldhatnánk a problémánkat. Sokszor olyan fájdalmasak ezek a konfliktusok, hogy erőnk sincs szembe nézni velük. Általában ezek azok a pillanatok, amikor végső elkeseredésünkben Isten segítségét kérjük.
Tovább olvasom
Házasság? Ugyan! Nem a papíron múlik...Tényleg nem! Ezért aztán nem is házasodunk! Jól néznénk ki, ha egy papíron múlna a boldogságunk! Szerencsére modern időket élünk, ma már nem ítél el senki, ha "összeköltözöl" a szerelmeddel! Megkockáztatom: ma már az a ciki, ha csak esküvő után teszed ezt!
Tovább olvasom
A szüleinkben elutasított dolgok, sokszor egész életünkön végigkísérnek. Nehéz szembenézni ezzel, hiszen ez a legérzékenyebb pontunk. Odáig már el sem merészkedünk, hogy felismerjük, valójában mi vetítettük rájuk a magunkban elfojtott részeket. Úgy éljük meg, mint az ő hibájukat, elutasítóan és ítélkezve.
Tovább olvasom
”Az emberi kapcsolat nem létrejön, hanem kikovácsolódik. Idő kell hozzá és sok közös élmény! A megpróbáltatások és a felejthetetlen közös élmények összehozzák az embereket. Bármi, ami összekapcsolja az élettörténetünket másokéval, a kapcsolatunk megerősödését szolgálja.” Kajárik
Tovább olvasom
Ha valaki segítségért fordul hozzánk, látszólag kér, de valójában ad! Pontosan azt a területet fogja érinteni, ahol nekünk magunknak van szükségünk gyógyulásra. Lehet, hogy a felszínen már megoldottunk egy problémát, és nem vesszük észre, hogy a mélyben még megoldatlan, lezáratlan maradt.
Tovább olvasom
