170.”A szerep sepri be a jutalmat, míg én áldozat maradok”

Onnan ismerhetjük fel, ha szerepet játszunk, ha azt tesszük, amit mások elvárnak tőlünk. Ilyenkor, ha jól játsszuk a szerepünket, megkapjuk a jutalmat, elismerést dicséretet. Valahogy a lelkünk mégis üres marad. Egónk tetszeleg a jól teljesített szerepet jutalmazó reakciókban, de hiányzik a mély belső feltöltődés. A szerepek fáradtsághoz, és kiégéshez vezetnek! “170.”A szerep sepri be a jutalmat, míg én áldozat maradok”” bővebben