Posted on

203.”Minden szabotázsakció mögött a még nagyobb áldozattól való félelem húzódik”

” Á, ez nekem nem megy!”

“Hát nem megmondtam?” -Ismerős?

Igyekszünk úgy feltüntetni magunkat, mint aki teljesen képben van, így nem érheti csalódás.  Continue reading 203.”Minden szabotázsakció mögött a még nagyobb áldozattól való félelem húzódik”

Posted on

196.”Az áldozat majdnem szeretet”

Aki áldozatot hoz, úgy érzi, mindent megad a másiknak, amire csak képes. Úgy éli meg, hogy a legmagasabb szeretetet valósítja meg, ami csak létezik.

A sors fintora, hogy aki áldozatot hoz, az öröm, és lelket betöltő boldog elégedettség helyett általában csalódottságot, keserűséget, végül kiégettséget érez. Continue reading 196.”Az áldozat majdnem szeretet”

Posted on

113.”Valakivel egybeolvadni annyit tesz, mint visszavonulni az élettől”

Az igazi szerelemben lehetőségem van arra, hogy kiteljesedjek, megvalósítsam a céljaimat és ehhez megkapom a társam támogatását, elismerését. Ez erővel tölt el, és én is megadom neki mindezt. Ha ez egybeolvadássá torzul, akkor az én céljaim automatikusan háttérbe szorulnak, és az életem  célja maga a kapcsolat lesz. Ennek megtartásához rendelek alá mindent. Lehet, hogy nagyvonalúnak látszom, amikor mindenkinek csak adok, de valójában áldozat vagyok. Kizsákmányolom önmagamat, mert elhittem, hogy a másik ember élete, és céljai fontosabbak az enyémnél. Continue reading 113.”Valakivel egybeolvadni annyit tesz, mint visszavonulni az élettől”

Posted on

91.”Annyira vagyok mohó, amennyire önfeláldozó”

Van aki úgy gondolja, hogy az önfeláldozás nemes dolog. Rendkívüli helyzetekben lehet, hogy így van, de a mindennapokban nem.

Amikor ugyanis áldozatot hozunk, hálát, elismerést, köszönetet várunk. Ha valóban szívből adnánk, akkor maga az adás örömmel töltene el, és nem lenne szükségünk viszonzásra. Ha azonban önfeláldozásból teszünk valamit, és még csak elismerést sem kapunk, KIÉGÜNK! Continue reading 91.”Annyira vagyok mohó, amennyire önfeláldozó”

Posted on

86.”Csak akkor lehetek áldozat, ha bosszút akarok állni”

Minden áldozati szerep legmélyebb mozgatórugója a bosszúvágy! A hatalmi harcban úgy igyekszünk ütni a másikon, hogy magunkat bántjuk. Gyerekkorunkban, ha nem kaptunk meg valamit, hisztivel próbáltuk elérni! “Anya, Apa  majd megbánjátok, hogy ilyenek voltatok, ha nem eszem többé” A lelkiismeret furdalás keltése a másikban a bosszú eszköze, hiszen világossá teszi, hogy ő milyen érzéketlen és gonosz! Continue reading 86.”Csak akkor lehetek áldozat, ha bosszút akarok állni”

Posted on

Áldozat trilógia 2. rész “10 dolog, amiért jó áldozatként élni”

Mi is az, hogy” áldozat”? Sok fajtája van. Én arról beszélek, amelyben a vonzó nő, a jó feleség, a példás háziasszony, a jó anya egy napon arra ébred, hogy tönkre tették az életét! Mindenét odaadta! Szívét, lelkét, erejét, a teljes lényét …és nem nézik többre, mint egy kutyát! Continue reading Áldozat trilógia 2. rész “10 dolog, amiért jó áldozatként élni”

Posted on

18.”Az áldás az önfeláldozás ellenszere”

Amikor áldozatot hozunk, valójában leértékeljük, feladjuk önmagunkat. Úgy érezzük, nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy egyenrangú partnerek legyünk. Az áldozat ellenszere az áldás Ez nem lehúz, hanem felemel! Mintha azt mondanánk: ” Erős vagyok. Nincs szükségem arra, hogy önfeláldozó legyek. Képes vagyok adni ebben a helyzetben, és az áldásom jobbá teszi ezt a helyzetet.” Így megszűnik a kényszer, hogy csak másokért tegyük amit teszünk, és pozitív energiánk, szeretetünk megváltoztatja az adott helyzetet is. Continue reading 18.”Az áldás az önfeláldozás ellenszere”

Posted on

3.”A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat”

Minden gyógyulási folyamat lényege, hogy egy adott dologról megváltoztassuk a nézőpontunkat. Ahogyan a nézőpontunk változik, úgy változik az életünk is, hiszen mások lesznek a gondolataink, a reakcióink, és az így kiváltott hatás is. A megbocsátás lehetőség arra, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből, a helyzet fölé emelkedjünk, és ettől maga a helyzet is megváltozik.

Sokszor öntudatlanul kapaszkodunk a sérelembe, ízlelgetjük a fájdalmat, és nem merjük elengedni, hamis erőt merítve az önsajnálathoz. Van aki azért nem képes megbocsátani, mert fél, hogy újra és újra kihasználják majd.

Ez nem így van! Ha képesek vagyunk megbocsátani, az magasabb szintre emel bennünket, megváltozik a kapcsolat jellege, és előbb-utóbb a másik fél is!

Ha alaposan szemügyre vesszük sérelmeinket, betegségeinket, azokat a területeket, ahol hiányt szenvedünk, valójában olyan területekre érkezünk, ahol a saját életünkben zsákutcába jutottunk, nem merünk továbblépni, ezért egy másik embert hibáztatunk. Látszat tevékenységbe kapaszkodunk, mert félünk a változástól, képtelenek vagyunk szabadulni rossz érzéseinktől, nem merünk a megbocsátásvizéből inni, pedig új életet adna számunkra.

Fogd hát a poharat ma velem, és mondd:” Ebben a helyzetben megbocsátok neked…,/ név/ így én szabad leszek.Ebben a helyzetben…/megnevezem a helyzetet/ megbocsátok neked, így én szabad leszek.”