Posted on

194.”A fájdalom majdnem gyengédség”

A lelki traumák nemcsak a lélekben hatnak, de testi tüneteket is okoznak. A gyomrunk összeszorul, lélegzetünk felgyorsul, légszomj, remegés, bénultsághoz hasonló tompaság borít el. A fájdalom betölt, és uralja egész lényünket.

Szétfoszlik biztonságérzetünk, megrendülnek stabilnak gondolt állásaink, és legszívesebben összekuporodva keresnénk menedéket. Continue reading 194.”A fájdalom majdnem gyengédség”

Posted on

189.”Minden fájdalom forrása a ragaszkodás”

Ha elveszítjük azt, amihez ragaszkodunk, akkor szenvedünk.

A ragaszkodás egy görcsös kötődés. Valaminek a birtoklása, legyen az ember, tárgy, vagy egy eszme. Csak egyféle módon vagyunk hajlandóak viszonyulni hozzá, ez pedig a saját elképzelésünk. Ha ez nem teljesül, netán elveszítjük amihez ragaszkodunk, nagy fájdalmat élünk meg. Continue reading 189.”Minden fájdalom forrása a ragaszkodás”

Posted on

184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

A fájdalom az az energia, mely a negatív énképünket táplálja. Ha nincs fájdalom, nem sokat foglalkozunk többé a dologgal. Egyszerűen érdektelenné válik. 

Bezzeg amíg fáj valami, szinte másra sem tudunk gondolni! Újra és újra felidézzük, és szinte elmerülünk a keserű fájdalom stabilitást nyújtó élményébe. Continue reading 184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

Posted on

162.”Ha nincs kapcsolatom, az azért van, mert bezártam az ajtót”

Van amikor akkorát sérülünk, egy kapcsolatban, hogy csak a fájdalom, és a harag marad meg bennünk. Ez nagyon veszélyes állapot, mert védekezésre késztet. Bezárkózunk, és nem engedjük, hogy valaki még egyszer bánthasson. A zárt ajtó viszont két élű fegyver, hiszen nemcsak véd, de el is zár másoktól. Hiába lépünk tovább, ha nem vagyunk képesek újra bízni az életben, és kitárni azt az ajtót. Talán meg sem látnak mögötte, vagy mi nem vagyunk képesek senkit beengedni rajta. Mindenképpen a saját életünket nyomorítjuk ezzel. Continue reading 162.”Ha nincs kapcsolatom, az azért van, mert bezártam az ajtót”

Posted on

122.”Ha elhúzódunk egy érzéstől, csak annál jobban fáj”

Vannak olyan események az életünkben, melyek felkavaróak, és nagyon erős negatív érzéseket váltanak ki belőlünk. Ezek ösztönösen törnek elő, és ha megpróbálunk ellenállni nekik, egy újabb érzéssel tetézzük a rosszat, mely addig nem volt ott- a fájdalommal!  Miközben ellenállunk, a fájdalom kétszer olyan erőssé válik. Continue reading 122.”Ha elhúzódunk egy érzéstől, csak annál jobban fáj”

Posted on

70.”Érzelmeim átélése a gyógyulás legalapvetőbb formája”

Ha rosszul érezzük magunkat az érzelmeink miatt, az esély a gyógyulásra. Minél erősebben átéljük, akár el is túlozhatjuk, annál hamarabb szabadulunk tőlük. Egy felkavaró zene, egy fénykép, az érzelmeket kiváltó élmények felidézése segítenek felszínre hozni a fájdalmat. Ha szabad folyást engedünk ezeknek, egy idő után, talán egy jó zokogás után enyhül a fájdalom. Mindaddig ismételhetjük, míg a fájdalom el nem múlik,és el nem jutunk a gyógyulásig. Így képesek leszünk tudathasadás és hisztéria nélkül, valódi érzéseket megélni, és valódi társsá válni. Continue reading 70.”Érzelmeim átélése a gyógyulás legalapvetőbb formája”

Posted on

30.”A fájdalom annak az eredménye, hogy elvágtam egy szálat”

Van, hogy elvágunk egy szálat bizonyos emberekkel, vagy helyzetekkel kapcsolatban, mert nem találjuk velük az összhangot, túl nehéznek tűnik az egész. Ilyenkor fájdalmat élünk át, hiszen elvágtunk egy érzelmi szálat, mely fontos volt. Van, hogy még évek múlva is megérint ez az érzés. Érezzük át teljesen, ne nyomjuk el a fájdalmat. Lélekben próbáljuk újra kötni az elvágott szálat, ez elvezethet a megnyugváshoz. Continue reading 30.”A fájdalom annak az eredménye, hogy elvágtam egy szálat”

Posted on

12.”Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik”

Védekezésünk alapja régen elszenvedett fájdalmak emléke. Amelyik területen valaki védekezik, ott sérelem, fájdalom érte. Ha meg tudjuk fejteni mire van szüksége a másiknak, és azt megadjuk neki, egyszer csak leereszti a pajzsát, és elindul felénk!

Saját rejtett félelmeinket is megtalálhatjuk, ha végiggondoljuk azokat a területeket, ahol támadni, vagy menekülni szoktunk! Ezek a védekezés leggyakoribb formái. Ha felismertük, és átéreztük újra és újra a bennünk ilyenkor zajló érzéseket, eljuthatunk a békéhez, ahol már nincs szükségünk sem kardra, sem páncélra! Continue reading 12.”Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik”