163.”Az igazság mindig segít”

Home / Gyógyító elvek / 163.”Az igazság mindig segít”

Ha fásultak, kiégettek vagyunk, vagy konfliktusokkal küzdünk, és már nem tudjuk mi segíthetne, vegyük elő az ősi módszert- az igazságot. Ez ma ostoba ötletnek tűnik, tudom, hiszen a “Mondj igazat, beverik a fejed!” világában élünk. Mégis azt mondom, ha valaki, vagy valami igazán fontos nekünk, azt csakis az igazságon keresztül érhetjük el. Ámíthatjuk magunkat, vagy egymást, évekig is, de soha nem lesz olyan íze az életnek, mint amikor az igazság poharából iszol. Ha tapasztaltad már a különbséget, érted miről beszélek. Az igazsághoz viszont tiszta szív, és valódi bátorság kell, ami  ritka érték manapság. A hazugság a nyúlszívűek  “hősi tette”, az eredmény pedig magáért beszél.

Neked mi erről a véleményed?
Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért! 

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet!  Erdei Zita

5 Comments

  • Szerintem sincs semmi értelme a különféle “taktikázásnak”,érzelmi flörtölésnek egy komoly kapcsolat reménye esetében.
    Mi lesz a következménye annak, ha később mégis kiderül, hogy az adott kapcsolatot egy jól átgondolt “taktikázás” előzte meg?

    Úgy vélem én is, hogy megéri őszintén “tájékoztatni” a partnerünket a vele kapcsolatos érzelmeinkről. ez számunkra nagy megkönnyebbülést jelent, neki pedig egy olyan korrekt információt, amire – adott esetben – megalapozhatja a döntését.

  • avatar Erdei Zita

    A “taktikázás ” ma a “kultúránk” része sajnos. Egészséges, igaz párkapcsolat? Az meg milyen? Nem embereket szeretünk, hanem helyzeteket. Ha nem tetszik, dehogy vesződünk vele!Elveszünk amit lehet, aztán jöhet a következő. Új színpadon újra én vagyok a király, minél ügyesebben játszom, annál tovább tapsolnak. Tele vagyunk sérült emberekkel, gyilkos kapcsolatokkal, és még mindig nem értjük, hogy miért.

  • Zita!

    Most találtam egy ide vágó idézetet, amit többeknek érdemes lenne megismerniük mielőtt élettársat választanak maguknak:

    “És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat – néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.” (OSHO)

    Szerintem – jogosan – azok az igazán boldog emberek, akik képesek a társukat a hibáikkal együtt elfogadni és szeretni. Ennek előfeltétele azonban a kölcsönösen korrekt tájékoztatás – az igazság megmondása – amiről egy korábbi bejegyzésedben már említést tettél.

    Mindazok, akik képtelenek egymással egy önfeledt – mindenféle “kontrolltól” mentes – párbeszédet folytatni, azoknak óriási esélye van arra, hogy később sem lesz “adáshiba” a kapcsolatukban. Az életben sajnos igen kevés követendő példát lehet erre látni. Szerintem az internet sokaknak fog segíteni abban, hogy ezen a területen is példaképek lehessenek mások számára!

  • Az előző hozzászólásomban az utolsó bekezdés helyesen ÍGY hangzik:

    Mindazok, akik KÉPESEK egymással egy önfeledt – mindenféle “kontrolltól” mentes – párbeszédet folytatni, azoknak óriási esélye van arra, hogy később sem lesz “adáshiba” a kapcsolatukban. Az életben sajnos igen kevés követendő példát lehet erre látni. Szerintem az internet sokaknak fog segíteni abban, hogy ezen a területen is példaképek lehessenek mások számára!

  • avatar Erdei Zita

    Köszönöm az idézetet Béla!

    Szeretem OSHO gondolatait, mert végtelenül szabad, és felemelő hozzáállással nézi a világot.
    Az “élni, és élni hagyni” egyébként is a nyilas jegyűek jelmondata. Megvalósításához azonban folyamatos fejlődésre van szükség, hiszen nem könnyű elfogadni egy másik embert “olyannak, amilyen” különösen, ha ezzel fájdalmat okoz nekem. A jó kommunikáció, és az őszinteség azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban megismerjük egymást, nemcsak az álarcot, amit viselünk. A hazugsággal, és az elhallgatásokkal viszont nincs mit kezdeni, és azért gonosz dolog, mert megfosztja a másikat attól, hogy megismerje a valós helyzetet, és ennek megfelelő döntéseket hozhasson

Vélemény, hozzászólás?