181.”Amit a szüleimben elutasítok, a társam játssza el”

A szüleinkben elutasított dolgok, sokszor egész életünkön végigkísérnek. Nehéz szembenézni ezzel, hiszen ez a legérzékenyebb pontunk. Odáig már el sem merészkedünk, hogy felismerjük, valójában mi vetítettük rájuk a magunkban elfojtott részeket. Úgy éljük meg, mint az ő hibájukat, elutasítóan és ítélkezve.

Néha megcsillan egy-egy felismerés, amikor társunkban is felfedezzük ugyanazt az elutasított dolgot, de magunkban természetesen nem is keressük ennek nyomait.
Az ítélkezés aztán eltávolít, megfosztva attól a szeretettől, amire vágyunk.
Most itt a jó alkalom, hogy megbocsássunk, integráljuk elutasított részeinket, és megszabaduljunk az ítélkezéstől mások, és magunk felett.
Hogyan?

Érezd, ahogyan a szívedet eltölti a szeretet, mely kiárad, és körülfonja azokat, akik fölött ítélkezel. A nyitottság, és megértés gyógyítja a sebeket, az elfogadás felszabadít!