Amikor kiürül a fészek…

Home / Blog / Amikor kiürül a fészek…

Érettségik időszakát éljük. Még tart a vizsgaláz, a szervezés, a tervezés, mégis észrevétlenül új érzések, gondolatok surrannak be az életünkbe.

Valami véget ért, valami lezárul. Valami, amit eddig végig sem gondoltunk.

Különösen az anyákat érinti ez mélyen.

Szeretve, izgulva, aggódva, büszkén segítettük gyermekeinket, a pályaválasztás, a szalagavató, a ballagás, és most a záró vizsgák idején.

Szinte időnk sem volt a “jövőn” gondolkodni.

Aztán most ránk zuhan a felismerés: a gyermekkor véget ért, valami megváltozik, ha akarjuk, ha nem!

Emlékek villannak fel a kisbabáról, az óvodás élményekről, az iskolás kalandokról, és aggódva kapaszkodnánk még gyermekünk gyermeki létébe.

Különösen megviseli ez azokat, akiknek a gyermeke valóban kilép az életbe, továbbtanul, dolgozik, netán külföldön folytatja tovább.

Az egyik szemünk sír, a másik nevet, és nem tudunk mit kezdeni a hirtelen ránk törő űrrel. Különösen igaz ez, ha egyszem magzatunk lépi át a felnőttkor küszöbét.

Próbatétel ez nemcsak a gyermeknek, de a családnak is!

Ott, ahol már nincs kisebb gyerek, és hirtelen véget ér a szülői szerepünk “gondozói” része, sokan megtorpannak.

A nők különösen érzékenyek erre.

Az elmúlt évtizedekbe beépült az anyaság, a gondoskodás, az óvoda, iskola, a gyermek szükségletei – talán fel sem tűnt, mekkora részét tette ez ki az életünknek.

Most pedig itt az új helyzet. Próbára teszi ez a kapcsolatokat is, hiszen a felszabaduló időt, és energiát valahol, valakivel el kell tölteni. Már nem apa, és anya van otthon, hanem újra egy férfi és egy nő.

Megmérettetés ez, mert meg kellene találnunk párunkban azt a vonzó személyt, akivel  annak idején olyan jó volt együtt lenni. Csikorgó kapcsolatokban ez nem lesz könnyű!

Viszont ha változtatunk a gondolkodásunkon – nem a párunkon! – csodálatos lehetőséget kapunk életünk kiteljesedésére.

Ez az időszak visszaállít a startvonalhoz, ahol újra  elindulhatunk a saját utunkon. Megtettük, és tesszük amit kell a gyermekeinkért, de már nem kell az időnket hozzájuk rendelni.

El lehet gondolkodni azon, hol is hagytuk abba a gyermek születése előtt. Milyen vágyak, célok éltek bennünk? Meg tudtuk-e valósítani, vagy már el is felejtettük?

Mi az ami most fontos, ami vonz? Mi az amit nem szeretnénk, hogy kimaradjon az életünkből? Ha megvan, akkor rajta!

Kesergés, és mások irányítgatása helyett, nyugodtan foglalkozzunk magunkkal. Ez nem önzés, ne bújjunk kifogások mögé!

Ha a saját életünkre, lehetőségeinkre fordítjuk a figyelmünket a szabadság érzése új energiákat szabadít fel.   A kiegyensúlyozott, lelkes ember könnyebben találja meg a harmóniát a környezetében, és sokkal vonzóbb is.

Élj a lehetőséggel!

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet! Erdei Zita

 

Vélemény, hozzászólás?