Posted on

Szüljek negyven felett?

Izgalmas kérdés, de már fele olyan meghökkentő sincs, mint néhány évtizede.

Eltolódnak a korhatárok, változnak a különböző életszakaszok kihívásai, így egyre több nőt érint ez a dilemma.

A mai huszonévesek, de a harmincas éveikben lévő nők nagy része is természetes dolognak tartja a későbbi életkorra tolódó gyermekvállalást.

Előtte karrier kell, bár ez ma már lassan a “ha van munkahelyed már jó”-kategória. Na, és párkapcsolat sem ártana.

Gyorsan változó világunkban valóban nem könnyű megteremteni azokat a feltételeket, melyek biztonságot nyújtanak egy nőnek ahhoz, hogy felelősséggel gyermeket vállaljon.

Így egyre jobban kitolódik az az idő, amikor eljut erre a pontra, és ez gyakran a negyvenes évei körül van.

Körülmények és divat ellenére azért a természet mégiscsak határt húz ennek, hiszen a biológiai óra mindenkire érvényes.

Azt hiszem a feltett kérdés a mostani negyvenes korosztály számára érdekes inkább.

Korosztályunk zöme a huszas éveiben alapított családot, gyermekeink a felnőtt korba lépnek.

Van aki ekkorra már el is érte a nagymama státuszt.

Mégis itt a dilemma: szüljek, vagy ne? Járjak együtt terhesgondozásra a lányommal?

Bizarr szituáció!

Miért vetődik fel mégis ez a kérdés? Mi motiválja szülésre a nagymama korú nőket?

Leegyszerűsítve, a párkapcsolatok és a család kereteinek fellazulása, a nők önbizalmának növekedése abban a tekintetben, hogy képesek még szülni és felnevelni egy gyermeket.

Két fiamat huszonévesen szültem, stabil családi körülmények között. A második gyermek születése után egyszercsak ott volt a tudat bennem, hogy lesz még egy gyermekem. Nem misztikus fantáziaként, vagy a körülmények erre utaló jeleként, de tudtam, hogy egy gyermek még általam fog erre a világra jönni. Közben az életem, a családi viszonyaim, és szinte minden megváltozott körülöttem, kivéve ezt. Pedig az évek teltek, átléptem a negyvenes korhatárt, és semmi nem utalt arra, hogy anya legyek. Amikor új kapcsolatba léptem, párom meglepő módon igennel felelt arra a kérdésre, hogy felnőtt gyermekei mellett el tudna-e még képzelni egy babát.

Tudatosan, orvosi vizsgálatok és magzatvédő vitaminok szedésével készültünk a gyermekvállalásra. A szervezetem nem hagyott cserben, és problémamentes áldott állapot után, megérkezett a várvavárt gyermek! Épen, egészségesen, gyönyörűen!”

A legszebb dolog ami egy nővel történhet!

Ha aggályaid vannak a negyvenfelletti gyermekvállalással kapcsolatban, csak biztatni tudlak!

Természetesen ez csak az elvi kérdésekre vonatkozik!

A családi és anyagi helyzetét, egészségi állapotát mindenkinek magának kell mérlegelnie.

Ha ezek rendben vannak, ne engedj a kétségeidnek! Csodálatos dolog negyven felett anyának lenni!

Orvosi ellenőrzés mellett az egészségügyi kockázat csökkenthető, egyáltalán nem befolyásolt a korom semmiben.

Amit viszont kaptam az csodálatos! Nincs időm “megöregedni”!

Igaz, hogy egy kisgyerek egy sziporkázó energiabomba, ugyanakkor kiapadhatatlan örömforrás. Gyönyörködni  a mosolyában, fejlődésében, hőstetteiben, édes “mondásaiban”, elmerülni elalvás előtti szuszogásában, ölelő karjaiban…Nincs az a gond a világban, melyre ez ne nyújtana gyógyírt!

Életed keretei kitágulnak, kortalanná, és bölcsebbé válsz!

Egy fontos felismerés, ami ebből a helyzetből született -negyven fölött szült, idősebb gyermekkel is rendelkező nők egybehangzó véleménye alapján:

Az idő távlatában átértékelődnek a dolgok. Míg az első gyermeknél nagyon fontosak a tárgyi dolgok, a divatos nevelési elvek, anya munkája, karrierje, úgy a felnőtt gyermekeinkkel szerzett tapasztalatok nyomán rádöbbenünk, hogy ezek mind elvesznek az idő örvényében. Visszatekintve ami igazán maradandó, az a gyermekünkkel, családdal töltött meghitt pillanatok, játékok, közös élmények emléke. Azok, amiket az önálló életet élő gyermekeinkkel  már csak felidézni tudunk, de ugyanúgy átélni  nem.

Negyven fölött döbbenünk rá erre igazán! 

Az unoka, ha van sokat segíthet ezen, hiszen újra átélhetjük a gyermeki ölelést.

Egy saját kisgyerek pedig vitathatatlanul bearanyozza az életünket újból, visszahozva az elveszettnek hitt lehetőségeket.

A  “szüljek-e negyven felett”-kérdésre a válaszom: IGEN.

Kérlek mondd el a véleményed a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebookos vagy Twitteres ismerőseidnek is! Bizonyára hálásak lesznek Neked ezért!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként kattinthatóan feltünteti a nevemet! Erdei Zita

 

 

 

6 thoughts on “Szüljek negyven felett?

  1. Nagyon jó témáról írsz.
    Nem mindegy, hogy mennyivel 40 felett, és az sem, hogy első gyermek lesz-e, új kapcsolat miatt vállalkoznak-e rá, vagy csak át akarják újra élni…

    Az egyértelmű, hogy egy gyermek mindig megfiatalít. De: az anya és apa mit tud számára adni? Meddig?

    Valóban csoda egy gyermek, ugyanakkor nagy felelősség is.

    Az egészségügyi és az anyagi megfontolásokon túl érdemes átgondolni, hogy vajon milyen minőségben tudják biztosítani a gyökereket és a szárnyakat. Lehet bármilyen fitt valaki, 70 éves korában már korántsem bírja úgy az iramot, mint azelőtt – ha egyáltalán megéri.

    Van-e esély fel is nevelni azt a gyereket? (Segíteni neki addig, amíg kijárja az iskoláit és elkezd dolgozni, azaz képes eltartani önmagát.)
    Vagy a gondtalan, játékos gyermekkor helyett a szülei gondozása jut a még felnőtté sem vált gyermekre?

    Persze, az egészséges, fiatal kor még nem garancia a gyermekünk felnőtté érésének végigkísérésére… én magam is megtapasztaltam, hogy akár 33 évesen is felvetődhetnek váratlanul ugyanezek a kérdések…

    Aztán mindezek ellenére 42 évesen mégis újra elgondolkoztam egy újabb gyermek vállalásán :-), de aztán úgy döntöttem, hogy inkább már “csak” a nagymama szerepet várom.

  2. Örülök, hogy írtál Ildikó!

    Sok nőt foglalkoztatnak az általad felvetett gondolatok, leginkább azokat, akik végül úgy döntenek, hogy mégsem vállalnak gyermeket ebben a korban.
    43 évesen szültem a harmadik kisfiamat. Nem a fiatalság, új kapcsolat, vagy felelőtlenség miatt. Mindig is tudtam az érkezéséről, nyitott szívvel vártam, bízva abban, hogy még belefér a fizikai időmbe.
    Az élet velejárója, hogy kiszámíthatatlan, huszonéves szülők gyermekei is maradnak árván. Olyasmit kalkulálni, ami nem kizárólag a szándékainkon múlik, csak valószínűsíthető félelmeinken, szerintem bizonytalan eredményt hoz.
    Amit most tudok: energikus, aktív szülők vagyunk, a kicsi bearanyozza az életünket. Nincs közöttünk generációs szakadék, gyermekkora pont olyan élménydús és vidám, mint a testvéreié volt. Szeretet veszi körül, és része van a nagycsaládi kötődés megtapasztalásában. / Most is a Nagyiéknál nyaralunk éppen, testvérekkel, unokatestvérekkel./ A vele töltött idő ajándék és örömforrás a számomra. Igyekszem erősíteni benne azt, hogy problémáit maga oldja meg, ne másoktól várja el. Megtanítani rá, hogy döntésein és tettein keresztül maga formálja sorsát. Engedem kibontakozni az önállóságát, hiszen szüksége lesz rá.
    A jövőt tekintve bízom benne, hogy lassan felnőtté váló testvéreire mindig számíthat, és soha nem lesz egyedül a világban…és magamnak is szavazok még jópár évet mellette. 🙂

    …Nagymamának lenni is nagyon jó! 🙂

  3. Persze! Ezért is írtam a legelején, hogy nem mindegy, hogy mennyivel negyven felett(pl. az 50 is 40 felett van…), és egyke lesz-e, vagy számíthat a testvéreire is, …
    Valószínűleg én sem hátráltam volna meg 42 évesen, ha nem lettek volna meg a saját egészségügyi előzményeim!
    Örülök, hogy nálatok nem voltak ilyenek és felvállalhattátok.
    Még sok-sok év energikus, aktív szülőséget kívánok! 🙂

  4. Köszönöm Ildikó, és jó, hogy leírtad a véleményedet!
    🙂

  5. Én csak gratulálni tudok!!!! ÉN is 43 éves vagyok és elvált, de nagyon szeretnénk gyermeket a mostani párommal! Sokan lebeszéltek a korom miatt,de úgy gondolom, hogy én döntök és én úgy döntöttem ,hogy bele vágunk.Van két felnőtt lányom akik támogatnak! Igaz másfél éve próbálkozunk, de még nem sikerült,de nem adjuk fel!!! Sok boldogságot és sok egészséget kívánok minden babának és baba váró anyukának!!!!

  6. Kedves Zsuzsanna!

    Tényleg ne add fel! Egy kisgyerek sok vesződség, igaz. Viszont teljesen más értelmet ad az életnek, és a mindennapoknak. Hatalmas boldogságforrás, és kihívás is! Az egyik legszebb dolog az életben.

    Sok sikert, és boldogságot kívánok!

    Zita

Vélemény, hozzászólás?