Posted on

“…szó szerint a semmiből építettük fel a céget, tőke és tapasztalat hiányában.”-Kreatív Vonalak Kft.

Mihez lehet kezdeni, és hogyan lehet sikereket elérni az interneten?

Egy újabb területen követhetjük nyomon egy álom megvalósulását, egy vállalkozás születését, és sikereit.

Az Év Honlapja az online marketingkommunikációs szakma legrangosabb díja. Évről évre a legnagyobb tervező cégek legszínvonalasabb munkái mérettetnek meg rajta.

A debreceni Kreatív Vonalak Kft. egymaga három díjat érdemelt ki idén. Az általuk tervezett Aranykanál ebédkiszállító, a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesülete és Fejes Márton honlapja kapott oklevelet.

Az ötlet és a cég születéséről, az internetes honlapkészítés sajátosságairól, az elért eredményekről mesél a cég egyik alapító tagja, Nagy Barna, a Debrecen Bár riporterének.

 

“Debrecen elnyerte az „Internetes Kultúra Fővárosa” vándordíjat, aminek hihetetlen médiavisszhangja lett. Ahogy előző cikkünkben is olvashattátok ez nagyban köszönhető egy debreceni kisvállalatnak, mely egymaga három Év honlapja díjat hozott el idén. A Kreatív Vonalak Kft.-nek, melynek az egyik alapítójával készítettem az interjút. Nagy Barna megszállott önfejlesztő, akit érdekel a mai fiatalok világnézete, és mindenekelőtt a márkaépítés, arculattervezés. Egy csendes kávézóban találkoztunk, ahol egyből egy csalogató marketing trükkre lettünk figyelmesek, amelyen mind a ketten jót mulattunk. Míg a forralt bornál az itallapon minden összetevő tüzetesen fel volt sorolva, addig a bécsi grognál csak annyi szerepelt: kóstold meg, és meg ízleled, milyen titkokat rejt. Több se kellett – igaz átláttunk a szitán, az ötletes megvalósítást azonban jutalmaztuk – megrendeltük a forró, bécsi grogot. Egy ilyen gőzölgő ital, hangulatos esti kávéházi neszek közepette kérdeztem a debreceni vállalkozói élet pozitív oldaláról, a mai fiatalokhoz való viszonyáról.

Hogyan sikerült vidéki kisvállalatként elnyerni ezt a rangos elismerést?

Az elmúlt években már sikerült egy-egy ilyen díjat kiérdemelnünk a munkáinkkal. A legutóbbi díjátadón gondolkodtunk el komolyabban azon, hogy akár több kategóriában is megmérettethetnénk magunkat. Hazánkban eddig csak a legnagyobb ügynökségeknek adatott meg, hogy egy évben több díjat is nyertek, számunkra ezért ez egy szép, komoly szakmai cél volt. Tudásunk legjavát igyekeztünk minden munkáinkban megmutatni, és úgy gondolom nagyszerű pályázatokkal tudtunk indulni. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy három díjat sikerült ezekkel kiérdemelnünk. A teljesítményünk értékét külön növeli, hogy ez rajtunk kívül csak egy másik kisebb tervező cégnek sikerült, a nagy ügynökségek idén kevesebb díjat szereztek. Azt pedig, hogy más debreceni tervezőkkel együtt a városnak is megszereztük a vándordíjat, úgy éltük meg, mintha egy negyedik díjat kaptunk volna.

Milyen érzés volt elérni ezt a célt és megváltoztatta-e ez a cég hozzáállását?

Egy ilyen szakmai elismerésben részesülni nagyszerű érzés. Inspiráló, mert biztosít bennünket arról, hogy jó irányba haladunk. Ráadásul ezek nem öncélú díjak, mert a szóban forgó honlapok nagyon sikeresek a saját területükön. A célunk továbbra is a minél sikeresebb honlapok megalkotása, a mércét nyilván magasabbra tettük ezzel a magunk számára is. Megváltoztatni nem fog minket, mert ezzel is úgy van, ahogy Gyurta Dani mondta az olimpiai aranyérme után: ahhoz hogy ezt elérhessük, már eddig is ilyennek kellett lennünk, ezután pedig ugyanolyan alázattal kell dolgoznunk tovább.

Hogy indult útjára a Kreatív Vonalak Kft.?

Főiskolai barátommal, Szilágyi Józseffel azon gondolkodtunk el, mi az a terület, ami annyira közel áll hozzánk, hogy akár egész életünkben szívesen foglalkoznánk vele. Egy irányba mutattak az elképzeléseink, ezért harmadmagunkkal szervezni is akartunk egy képzést a magunk számára egy képzett tervező bevonásával. A „tanfolyam” végül nem jött létre, mert a tervező a korábbi munkáinkat meglátva azt mondta: „Ezek tök jók, miért nem alapítotok egy céget?” Ennek a mondatnak kulcsszerepe lett a további sorsunkban.

Szó szerint a semmiből építettük fel a céget, tőke és tapasztalat hiányában. A gyakorlatban tanultuk meg, hogy működik a vállalkozás, és a piac. Rengeteg szakirodalmat olvastunk és nagyon sok konferencián jártunk, mindenhonnan gyűjtöttük a szakmai tudást. Nem volt, és tudomásunk szerint a mai napig sincs olyan szakmai képzés, ahol ezt a szakmát olyan mélységben meg lehetne tanulni, amilyenre a valódi üzleti sikerekhez szükség van. Az angol nyelvű szakirodalom és a nemzetközi példák tanulmányozása ma is napi tevékenységünk része.

Az út során hozzánk hasonló, lelkes munkatársak csatlakoztak a küldetésünkhöz. Nemrég ünnepeltük 10 éves fennállásunkat és nagyon örülünk neki, hogy az elmúlt években folyamatosan profi szakemberekkel gyarapodhattunk.

Említette, hogy profi szakemberekkel dolgoznak. Mégis, milyen profizmusra kell itt gondolni egy márkaépítéssel és webdesignnal foglalkozó cégnél?

Azt értem a profizmus alatt, hogy megvan bennük a képesség, hogy a saját szakterületükön kiválót alkossanak. Szenzációs munkatársaim vannak, akik képesek nap, mint nap megújulni és magukat is motiválni. Látják ugyanis az értelmét a munkájuknak, és örömmel tölti el őket, hogy nagyszerű dolgokat tudunk közösen alkotni, és üzleti sikereket érünk el az ügyfeleinknek az ő munkájuknak is köszönhetően. Szűk területük specialistái, de rálátásuk van a teljes tevékenységünkre, ennek köszönhetően széles látókörük alakult ki. Így nálunk nem olyan jellegű megbízásokat kell elképzelni, hogy mondjuk húzzunk egy vonalat és rajzoljunk öt menüt, hanem a grafikus is érdemben hozzá tud szólni a honlap marketing koncepciójához, és annak mentén gondolkodik.

A márkaépítéshez gondolom erre a rugalmasságra és sokoldalúságra is szükség van. Mi Ön szerint a márkaépítés titka?

Nincsenek nagy titkok, minden következetességen, a tudatosságon és a harmónián múlik. Fontos, hogy a cég (vagy a terméke) ne legyen unalmas, mert manapság már senki nem figyel fel a szürke, egyforma cégekre. Mi hiszünk abban, hogy minden cég izgalmassá tehető. Olyan vállalkozó is van, aki tudja, hogy mit kellene csinálnia, csak épp nem csinálja. Mi abban segítünk, hogy végigvisszük a folyamaton a partnereket. Vannak olyan vezetők, akik csak óvatos lépéseket mernek tenni, és vannak olyanok, akik felforgatnak mindent a cél érdekében. Van olyan ügyfelünk, aki egy évig tervezgette, hogy változtatni kellene, majd megkeresett minket és megcsinálta. Megváltoztatta a teljes cégét. A forgalom abban az évben megduplázódott. Az kellett hozzá, hogy bátran lépjen. Persze, utána ő is azon gondolkodott, hogy „miért nem tette meg ezt még hamarabb?” De sorolhatnám a hasonló példákat. Az Aranykanál ebédkiszállító például  – amivel most Év honlapja díjat nyertünk – egészen kirívó eset, mert hétszeresére növelte az új honlappal a rendelések számát. Tudatos lépések, egy merész húzás. A belefektetett munka ritkán végződik kudarccal. Ezért fontos az, hogy az ötleteinket megvalósítsuk, döntsünk minél hamarabb, és tudatosan alakítsuk a történéseket.

Tehát nincs titok, csak csinálni kell. Akkor mégis mit kerüljünk el, mi az, ami biztos kudarchoz vezet?

A hiteltelenséget és az összevisszaságot. Konzervatív arculattal hiteltelennek hathatunk a fiataloknak, és ugyanígy, gyerekes, amatőr megjelenéssel nem fogunk tudni profi szakemberként megjelenni. Az összevisszaság jelentheti azt, hogy minden elemet más tervez, minden oldalon más szlogen van kint, a honlapon más információk vannak, mint az eladónál, a cégtábla megjelenése nem illeszkedik a profilba, alig lehet megtalálni az irodát a városban. Mindegyik teljesen más üzenetet hordoz, így az emberek nem fogják megérteni, mit is akarunk elérni voltaképp. Tízféle ember tíz félét gondol a cégről. Ne próbáljon tízfélét elmondani a cégről, hanem próbáljon meg nekik mutatni egy irányt!

Olyan embert ismertem meg a beszélgetés során, aki nyitott, aktív, és szívesen segít tanácsaival a fiataloknak. Érthető, hiszen arculattervezést tanít itt Debrecenben, kommunikáció szakon, ezért közelebbi kapcsolatban van a diákokkal. Érdekel, hogy mi az, amit észrevett a tanári katedráról? Milyen tanácsokat tud adni fiatal olvasóink számára?

Nagy Barna

Nagyon tanulságos végigkövetni a diákokat évről évre. Nem az órán legjobb teljesítményt nyújtók tudnak általában a legjobban helyezkedni, hanem azok, akik tisztában vannak azzal, hogy nem mindenben kell kiválónak lenni. Találjon olyan területet az ember, amit teljes szívvel, teljes erőbedobással és a teljes erejével tud csinálni, és abba rakja bele az életét. Annak meglesz az eredménye. A szakmai tudás mellett pedig elengedhetetlen a kommunikációs készség, és az önismereti tudás és a magas érzelmi intelligencia. A legtöbb munkahelyen be kell tudnia illeszkedni egy csapatba, így alkothat az ember másokkal kohéziót. Aki a sarokban ül, és egyszerűen csak csinálja a dolgát, az jellemzően nem sokra viszi. Lehet, hogy az adott területen nagyon jó, de nem tud a vállalat kontextusába beépülni. Ők lesznek azok, akik csak a pénzért dolgoznak, és nem érdekli őket hogyan lehetne hatékonyabban csinálni a dolgokat. A pénz és a siker csak a hozadéka a kemény és kitartó munkának. Magabiztosnak kell lenni és tudni kell, hogy mikor kérjünk tanácsot, és mikor hagyatkozzunk a saját problémamegoldó képességünkre. Meg kell találni az egyensúlyt és a harmóniát, ez nagyon fontos. A másodéves egyetemista már félkész szakember, csak sokan nem így tekintenek magukra. Nem a diploma átvételével válik valaki szakemberré üdvrivalgás és fanfárok közepette. Érdemes tehát saját magára kezdő szakemberként tekintenie egy egyetemistának, és keresni a lehetőségeket már az egyetemi évek alatt.

A körülöttünk lévő vendégek cserélődtek, de még mindig tudott újabb és újabb történeteket mesélni. Kikérhettem a véleményét, szívesen válaszolt, és példái alapján én is sokat tanultam. A kávézóból hazafelé úton sétálnom kellett, hogy ezt a hatalmas és izgalmas információtömeget megemésszem. A narancssárga utcalámpák sodrásában végig ez a két mondat járt az eszemben. „Ha érdekeli magát a reklámok világa, csináljon blogot, nézzen utána a dolgoknak, fejlődjön, írjon, olvasson, tanuljon. Ezek után a munkakeresés nem a maga feladata lesz, hanem a szakma fogja magát megtalálni!”

 

Forrás: debrecenbar.com

 

Mitől lesz valakiből a szerencse kovácsa?

A 20 gyerekes milliárdos, a Hawaiin új települést alapító nyugdíjas magyar házaspár, és más érdekességek!
 
Igaz történetek azokról, akiknek sikerült! 
Ne maradj le a következő részről, küldöm a postaládádba!  Kattints ide a feliratkozáshoz!

 

3 thoughts on ““…szó szerint a semmiből építettük fel a céget, tőke és tapasztalat hiányában.”-Kreatív Vonalak Kft.

  1. Szia Zita!

    Köszönöm, hogy ezt a remek interjúi itt közzétetted!

    Üdv:
    Béla

  2. Szia Béla!

    Érdemes a pozitív példákat kiemelni 🙂

  3. Kedves Barna!
    Örömmel olvastam ezt a cikket, jó volna egszer személyesen is találkozni, egy kis “szakmai infúzióért”:)
    Mostanában azért már lehet olvasni olyan sikeres cégeket, akik igazán vérprofi munkatársakkal fantasztikus sikereket értek el. Ahogy mondtad is, olyan munkatársakkal dolgozol, akikben meg van az a képesség , hogy a saját területükön kiválót alkossanak.
    Én varrónőkkel dolgoztam , alkalmaztam őket, mert egyedül már szerencsére nem győztem a sikeres vállalkozásomat továbbvinni. Azonban az én munkatársaimban nem volt ennyi lelkesedés. Hiába dicsértem, közösen elemeztük a legszebb munkákat, az etalont, stb, ez sem motiválta őket. A textilipar, mint köztudott, nem egy milliomos szakterület. Itt eleinte mindenki minimálbérért dolgozhat, mert kezdetben a saját bérét sem tudja kitermelni. Egyszer egy nagy varroda vezetőjétől hallottam, hogy egy varrónő egy év után kezd hasznot termelni. Nos, az enyémek egy év után még lassabban, még kevesebbet, még rosszabbul dolgoztak. Jött a táppénz, persze, jár, csak kis cégnél a vezető ül ott éjszakáig, per pillanat én, hogy kitermelje a bérét, míg ő otthon játszik a szg-en:) Amikor nem voltam a varrodában, nem haladtak, szóltam, megbeszéltük a problámákat, szépen, akkor napokig puffogtak, duzzogtak. Ha hibázott, szóltam, haragudott rám, mesértődött. Ha dicsértem, az sem hatott. Biztos bennem is volt a hiba, hiszen nem vezetőnek születtem, én csak józan paraszti ésszel, emberséggel próbáltam végezni a dolgom.
    Nyilván motiválni egy varrónőt a magasabb bérrel lehetett volna, de ha nem termeli ki a bérét, nem nyújt olyan minőséget, csak bont egész nap, meg hibázik, mert az esze a gyerekénél, azoviban, a suliban, az ovis ballagáson, a hétvégi kerti partin jár,kezében a telefon folyton, mert a gyereke nem tudja, hogy hol a nadrágja, apa nem tudja, hogy melyik tepsiben sütheti a húst…. akkor nincs mivel motiválni, nincs miből. Pedig megrendelés lenne szépszámban, de nincs, aki megvarrja. Aki nem kreatív, az nem tudja visszaadni az elvárt kívánságokat, elvárásokat, aki kreatív, nagyon ügyes, profi, és elhivatott, az meg egyedül csinálja, magának, nem nekem. Itt be is záródott a kör, és hiányzik nagyon, de nagyon a profi munkatárs, akivel szívesen dolgozom, aki elhivatott, akinek az élete a munkája. Mert ebben a szakmában sajnos ritka az ilyen, az már rég vállalkozó, mint én, csak ő, meg én sem tudom, hogy kell jól csinálni, mert mondjuk pedagógus végzettségem van. Én imádom , amit csinálok, így az sem zavar, ha este 10- kor még varrok, az már igen, hogy a felét az államnak fizetem, amit megkeresek. De ez egy másik téma.
    Úgy gondolom, hogy megtaláltam életem legelfogadhatóbb tevékenységét, mit nagyon de nagyon szeretek, fantasztikus sikeresnek érzem magam, imádom a munkámat, még mindig örömmel tölt el minden darab, amit elkészítek, a megrendelőimet meg talán még nagyobb örömmel. Próbáljuk jól csinálni, sokat olvasok, tanulok, én is járok konferenciákra, előadásokat hallgatok, oktató anyagokat vásárolok, úgy a végén, amikor már szinte ingyen adják:), és ezzel tartom életben a sikeres vállalkozásomat. Növekedni kellene, profi, elhivatott munkatársakkal, akik mellém állnak az úton, és együtt, még sikeresebbek leszünk. De hogyan? Kivel? Miből? ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására tettem fel az évemet, remélem, megtalálom rá a választ, majd a segítséget is valahonnan.
    Gratulálok minden elismerésetekhez!!! További sikereket, jó munkát kívánok!
    Kocsisné Hidvégi Edit

Vélemény, hozzászólás?