Posted on

199.”A jelenben lehetetlen félni”

A félelem mindig a jövő latolgatásából fakad.

A múlt tapasztalatai alapján kombinálunk a jövőnkkel kapcsolatban. Bizonyos helyzetek általunk kalkulált lehetséges kimenetele, vagy eleve az ismeretlen kiszámíthatatlansága miatt félelemmel töltenek el.

A jelenben éljük az adott pillanatot, élethelyzetet. Mivel benne vagyunk, átlátjuk, nincs benne bizonytalanság, és félelem sem. Continue reading 199.”A jelenben lehetetlen félni”

Posted on

198.”A frusztráció majdnem megértés”

A frusztráció pszichológiai szakkifejezés, a csalódás okozta fájdalom érzelmi élménye.

Akkor érezzük, ha valami nem úgy alakul, valaki nem úgy viselkedik, ahogyan vártuk. 

Ha frusztrációt érzünk, az annak a jele, hogy valamit, vagy valakit nem értettünk meg teljesen.

Minél alaposabban megismerjük, és mélyebb összefüggéseiben is megértjük a dolgokat, annál könnyebb elfogadni, feldolgozni. Continue reading 198.”A frusztráció majdnem megértés”

Posted on

197.”A csalódottság majdnem elengedés”

A fájdalom abból születik, hogy nem teljesültek az elvárásaink, nem azt kaptuk, amit gondoltunk. Sérül a szívünk, lelkünk, egónk, és akár fizikailag is átérezhetjük a fájdalmat.

 Amikor továbblépünk, a fájdalom is elveszíti erejét.

A csalódottság arra való, hogy megmutassa, tévesen gondolkodtunk az élet bizonyos dolgairól. Continue reading 197.”A csalódottság majdnem elengedés”

Posted on

196.”Az áldozat majdnem szeretet”

Aki áldozatot hoz, úgy érzi, mindent megad a másiknak, amire csak képes. Úgy éli meg, hogy a legmagasabb szeretetet valósítja meg, ami csak létezik.

A sors fintora, hogy aki áldozatot hoz, az öröm, és lelket betöltő boldog elégedettség helyett általában csalódottságot, keserűséget, végül kiégettséget érez. Continue reading 196.”Az áldozat majdnem szeretet”

Posted on

195.”A bűntudat meggátolt bölcsesség”

A bűntudat egy újabb akadály, mellyel lassítjuk fejlődésünket.

Vétkesnek érezzük magunkat valamiben, és úgy gondoljuk büntetést érdemlünk. Az ember nagyon kreatív tud lenni a büntetés formáit illetően. Önbüntetés esetén még meg is magyarázzuk magunknak, hogy ez így helyes, ennyivel tartozunk a lelkiismeretünknek. Continue reading 195.”A bűntudat meggátolt bölcsesség”

Posted on

194.”A fájdalom majdnem gyengédség”

A lelki traumák nemcsak a lélekben hatnak, de testi tüneteket is okoznak. A gyomrunk összeszorul, lélegzetünk felgyorsul, légszomj, remegés, bénultsághoz hasonló tompaság borít el. A fájdalom betölt, és uralja egész lényünket.

Szétfoszlik biztonságérzetünk, megrendülnek stabilnak gondolt állásaink, és legszívesebben összekuporodva keresnénk menedéket. Continue reading 194.”A fájdalom majdnem gyengédség”

Posted on

193.”A veszteség majdnem új kezdet”

A veszteség szerepe az, hogy lehetőséget adjon új, tiszta körülmények megteremtéséhez.

Arra tanít, hogy az, amihez ragaszkodtunk, nem volt alkalmas arra, hogy fenntartson minket. Egy új dolog születésének kezdete. Ahhoz azonban, hogy ezt meglássuk, és élni tudjunk vele, először meg kell élni, majd lezárni az elvesztett dolog miatt érzett fájdalmunkat.

Amíg ezt nem tesszük meg, nem vesszük észre az új lehetőségek feltárulását, vagy ha érzékeljük is, nincs erőnk élni, vele. Continue reading 193.”A veszteség majdnem új kezdet”

Posted on

192.”A félelem majdnem izgalom”

A félelem egy testünket betöltő energia hullám, mely végighaladva mozgósítja az energiáinkat testi és lelki szinten is.

Ha megpróbálunk ellenállni, akkor blokkok, gátak, görcsök keletkeznek. Minél többször ismétlődik ez a folyamat, annál erősebbek a negatív eredmények. Continue reading 192.”A félelem majdnem izgalom”

Posted on

191.”Minél kevésbé védekezem, annál nagyobb biztonságban vagyok”

A támadásra ösztönösen védekezéssel reagálunk.

Minél jobban védekezünk, annál inkább támadnak. Látszólag patthelyzet, melyet nem tudunk megszüntetni.

Rossz érzések kerítenek hatalmukba, melyek nagy része a látszat ellenére nem kívülről jön, hanem bennünk van. Mélyen elásva, a múltban gyökerezve. A támadás csak felszínre hozza a lelkünkben eltemetett mérget. Continue reading 191.”Minél kevésbé védekezem, annál nagyobb biztonságban vagyok”

Posted on

190.”Ha fáj, az nem szerelem”

Romantikus szerelem. Agyunkban megjelenik egy euforikus boldogságban ölelkező pár, és a háttérben ott lopózik a fájdalom képzete is. Mert valamire való filmet nem csinálhatunk abból, hogy minden „simán megy”. Ez nemhogy a nézőket, de még a szereplőket se nagyon hozza lázba.

Bezzeg ahol fájdalom van! Ahol meg kell küzdeni, ahol tragédia van, ahol nem teljesülnek az álmok! Amikor olyanba szeretsz, akibe nem lenne szabad! Az már valami! Continue reading 190.”Ha fáj, az nem szerelem”

Posted on

189.”Minden fájdalom forrása a ragaszkodás”

Ha elveszítjük azt, amihez ragaszkodunk, akkor szenvedünk.

A ragaszkodás egy görcsös kötődés. Valaminek a birtoklása, legyen az ember, tárgy, vagy egy eszme. Csak egyféle módon vagyunk hajlandóak viszonyulni hozzá, ez pedig a saját elképzelésünk. Ha ez nem teljesül, netán elveszítjük amihez ragaszkodunk, nagy fájdalmat élünk meg. Continue reading 189.”Minden fájdalom forrása a ragaszkodás”

Posted on

188.”A független ember legnagyobb titka az, hogy még nem engedett el valakit a múltjából”


A függetlenség csak kívülről vonzó dolog. Úgy tűnik, erős, önmagával jóban lévő ember, aki tartja a függetlenségét, akár egy kapcsolaton belül is.

Ha jobban a mélyére nézünk, felismerhetjük, hogy bizony valami más rejtőzik e mögött.

Valami múltban tartó kötődés, mely nem enged közel senkit a jelenben. Continue reading 188.”A független ember legnagyobb titka az, hogy még nem engedett el valakit a múltjából”

Posted on

187.”Ha bármi, amit csinálok nehéz, az azt jelenti, hogy egy szerep foglya vagyok”

“Nehéz az élet!”-sóhajtunk, és mindenki talál olyan dolgot az életében, ami ilyenkor eszébe jut. Van aki nem is talál mást!

Ez azonban nem az élet természetes, és kiszabott velejárója, hanem olyan helyzetek, melyeket önkéntelenül hoztunk létre, és tartunk fenn. Valójában lecserélhető szerepek, melyek a látszat ellenére nem a környezetünknek, hanem nekünk fontosak. Continue reading 187.”Ha bármi, amit csinálok nehéz, az azt jelenti, hogy egy szerep foglya vagyok”

Posted on

186.”A belülről jövő boldogság nem veszhet el”

Tanulmányok, idézetek, dalok születtek már arról, mi a boldogság.

Mélyen elgondolkozva mindenki tud erre egy általa megtapasztalt, vagy vágyakozva keresett dolgot említeni.

Egy azonban biztos: ha az euforikus örömérzést tekintjük boldogságnak, az nagyon könnyen elillan, és nem konzerválható. Continue reading 186.”A belülről jövő boldogság nem veszhet el”

Posted on

185.”Ami másban taszít, az magamban taszít”

Aki ezoterikus körökben forog, gyakran találkozott már ezzel a gondolattal. ” Milyen igaz!”-jön a reakció, de”éles” helyzetben nehezen tudunk vele mit kezdeni!

Például fuldoklunk egy hozzánk közel álló ember önteltségétől, önzésétől, rajtunk keresztül gázoló magatartásától.

Elővesszük ezt a gondolatot, és egyszerűen nem találjuk magunkban ezt a mérhetetlen önzést! Continue reading 185.”Ami másban taszít, az magamban taszít”

Posted on

184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

A fájdalom az az energia, mely a negatív énképünket táplálja. Ha nincs fájdalom, nem sokat foglalkozunk többé a dologgal. Egyszerűen érdektelenné válik. 

Bezzeg amíg fáj valami, szinte másra sem tudunk gondolni! Újra és újra felidézzük, és szinte elmerülünk a keserű fájdalom stabilitást nyújtó élményébe. Continue reading 184.A fájdalom az az energia, amire szükségem van ahhoz, hogy az önmagammal kapcsolatos negatív gondolatokba kapaszkodjam”

Posted on

183.”Ha a kapcsolatomban a legjobbat akarom, akkor a legjobbat nyújtom”

Amit a kapcsolatunkban kapunk, az mutatja, hogy mennyit adunk.  Mielőtt panaszkodásba kezdünk, gondoljuk ezt végig!

Ha önzetlenül, és valóban tiszta szívvel adjuk a legjobbat magunkból, az olyan állapotba hoz, ahol képesek vagyunk a másikban is meglátni, és élvezni a legjobbat. Continue reading 183.”Ha a kapcsolatomban a legjobbat akarom, akkor a legjobbat nyújtom”